A makrogazdasági és a vállalati fundamentumokat vizsgálva sokan még mindig a nagyobb likviditású és stabilabb kilátásokkal rendelkező amerikai részvények mellett teszik le a voksukat, ám ha részletesebben megvizsgáljuk Európa gazdaságának és a vállalati szférának a mutatóit, a kontinens egyes részvénypiacai egyre attraktívabbnak tűnnek.
Amerika mellett szól, hogy a gazdaságát enyhébben érintették a nemzetközi események hatásai (kereskedelmi háború), az európai viszont kevésbé volt képes függetleníteni magát. Ráadásul az eurózóna gazdasági növekedési kilátásai gyengék. Az unió legnagyobb gazdasága, a német, a szélén egyensúlyoz, és bár a GDP-számok jellemzően úgynevezett lagging indikátorok, azaz késéssel jelennek meg és a múltat tükrözik, egyelőre az előrejelzések sem mutatnak javuló képet. Viszont az eurózónán belül egyes országok – az eltérő gazdasági ciklusukból fakadóan is – eltérő módon profitálnak a globális fellendülésből és a rendkívül alacsony kamatkörnyezetből. Az EU legfrissebb hivatalos előrejelzése szerint idén a német gazdaság csupán 0,4 százalékkal nőhet, miközben a francia 1,3 százalékkal, a spanyol és a portugál pedig 1,9, illetve 2,0 százalékkal bővülhet.
Bottom-up megközelítéssel, azaz a vállalati profitabilitás vonatkozásában is attraktívnak ígérkezhetnek a stabilabb makrogazdasági kilátásokkal (francia, spanyol, portugál) és mérsékeltebb globális kitettséggel rendelkező országok (olasz) részvénypiacai. Az értékeltségek sem jeleznek historikusan kiugró árazást, különösen a túlvettség jeleit mutató amerikai részvénypiaccal összehasonlítva.
A kilátásokat tekintve, az eurózóna alacsony kamat- és finanszírozási környezete által is támogatott sajátrészvény-vásárlások további jókora emelkedési potenciált biztosíthatnának az eurózóna részvénypiacainak, de az inkább angolszász vállalati kultúrára jellemző tőkemenedzsment egyelőre nem jellemző az unióban.
