A kockázatvállalási kedv mozgatja a zöldhasút

Az euró amerikai dollárral szembeni árfolyamának mozgása a hét közepére eléggé idegessé vált. Az az optimizmus, amelyet az amerikai–kínai kereskedelmi háború közeli lezárásáról szóló hír váltott ki a szerdai amerikai kereskedésben, a tegnapi ázsiai kereskedésben már köddé vált, mivel kínai megerősítés hiányában a piac ismét abba a korábbi negatív információba kapaszkodott, hogy a vámháború lezárása inkább csak a 2020-as amerikai elnökválasztás után várható.

A helyzet pár hete – ahogy mondani szokták – kezdett fokozódni, amikor a várakozásokat felülmúló harmadik negyedéves német GDP-adat megjelent. Az előrejelzések arról szóltak, hogy az aktuális német növekedési statisztika ismét negatív lesz, és ezzel Európa vezető gazdasága technikai értelemben recesszióba esik. Ezzel szemben, ha szerény mértékben is, de növekedni tudott a német GDP. Ezt követően több fontosabb adat is megjelent, közülük inkább az amerikai statisztikák mutattak gyengébb teljesítményt. Legutóbb például az ISM feldolgozóipari beszerzésimenedzser-indexe alakult a vártnál gyengébben. A statisztika Donald Trump figyelmét is felkeltette annyira, hogy ismét kiosztott egy ledorongoló üzenetet az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed illetékesei számára. A dollár gyengítését támogató Trump azt szeretné, ha az amerikai dollár ledolgozná a többi devizához viszonyított lemaradását, vagyis tovább csökkennének az irányadó kamatok, a gyengülő dollár pedig támogathatná az exportot.

Németország tekintetében a tegnap megjelent Markit német építőipari BMI javulást mutatott. A statisztika kiadója azonban kommentárjában megjegyezte, hogy „a házépítés továbbra is az egyetlen valódi erővel rendelkező terület, amelyet a megemelkedett kereslet, a kedvező hitelfeltételek és az emelkedő ingatlanárak ösztönöznek. Mind a kereskedelmi, mind a tervezői tevékenység továbbra is gyenge.” Ezek a sorok is azt támasztják alá, hogy a német növekedés beindulása még várat magára. A helyzet azonban így is jobb, mint a recessziót váró korábbi, és ez a relatív javulás támogathatja az euró erősödését a dollárral szemben.

Az Egyesült Államokban a legutóbbi pozitív lökést a dollárnak a vártnál jobb harmadik negyedéves GDP-adat adta. A Fed legutóbbi kamatdöntésének, de még inkább Jerome Powell elnök szavainak hatására a piac elhitte, hogy a következő esztendő végéig a Fed befejezte a kamatcsökkentéseket. A határidős piac ennek megfelelően 2020 végéig nem áraz sem emelést, sem csökkentést a jelenlegi szintről. A legnagyobb esélye egy jövő júliusi 25 bázispontos kamatvágásnak van a határidős kötések szerint, de az is csak 37,8 százalék. Ez a helyzet pedig leginkább azt indukálja, hogy a dollár erősödését vagy gyengülését főként a kockázatvállalási kedv változása alakítja. Ha javul, akkor a dollár gyengül, és fordítva. Elsősorban a kereskedelmi háború alakulásáról szóló és a Fed-tisztségviselők monetáris politikával kapcsolatos nyilatkozatait tartalmazó hírek tartanak számot nagy befektetői érdeklődésre, míg a makrogazdasági adatok relatíve háttérbe szorulnak.

Az euró-dollár árfolyam technikai képében a helyzet fontosságát főként az jellemzi, hogy a jegyzés másodszor igyekszik felfelé kitörni annak a csökkenő éknek a területéről, amely 2018. április vége óta tereli lefelé a kurzust. Ha a kilépés sikerülne, és a jegyzés csak az október vége óta tartó emelkedő trend szerint haladna tovább, akkor legkésőbb jövő év szeptemberére 1,1750–1,1800 körüli árfolyamot láthatnánk.