Nyomás alatt tartja az olajár a tőzsdéket

A tegnapi kereskedési hangulatra rányomta a bélyegét az olajár újabb zuhanása. Az amerikai könnyűolaj (WTI) árfolyama májusi lejáratra hajnalban hordónként 14,47 dolláros árfolyamon forgott, délutánra pedig újabb negatív rekordot állított fel hordónként 7,72 dolláron. A 2001 óta nem látott szintek elérésében technikai okok is közrejátszottak. A ma kifutó májusi határidős lejárat miatt kifejezetten erős volt a kontangóhatás, azaz a későbbi határidős árfolyam magasabb volt a korábban lejárónál. Ennek oka elsősorban az, hogy az amerikai olajtárolók – főképp a Texas állambeli cushingi – kapacitáskihasználtsága közel van a maximumhoz, emiatt a belső texasi árak 2 dolláron is jártak. Szinte teljesen telítet a többi eszköz is, a tengeri tárolókapacitások megteltéről Stratégia rovatunkban (10. oldal) olvashatnak. Néhány régióban még az is elképzelhető, hogy hamarosan a kitermelők fizetnek az átvételért, ha feltételezik, hogy az olaj árfolyama gyorsan emelkedhet.

Washington már korábban figyelmeztetett, hogy kész kitermelési kvóták vagy olyan ösztönzők bevezetésére, amelyek mellett megéri a vállalatoknak leállítani vagy legalább csökkenteni a termelésüket. Olyan pletykák is terjednek, hogy az amerikai állam megvásárolná a föld alatti olajkészleteket, de nem termelne, amíg az olajkereslet ismét meg nem élénkül. Áprilisban erre még nem számíthatunk, legalábbis a Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint, amely napi 29 millió hordós globális keresletcsökkenést vizionál, ez a korábbi felhasználás majdnem egyharmada. Nem segített a helyzeten az OPEC+ döntése, pedig a legnagyobb exportőröket tömörítő kartell és szövetségesei napi 9,7 millió hordóval fogják mérsékelni olajtermelésüket május elejétől. Ez az ING árupiaci stratégiai vezetője, Warren Patterson szerint „túl kevés volt, és túl későn jött”. Úgy véli, a kivitelezés nehézségekbe fog ütközni, és nem elegendő a keresleti oldalon mutatkozó visszaesés ellensúlyozására. Ugyanakkor Patterson arra számít, hogy a második fél évben már láthatjuk a fényt az alagút végén, attól függően, hogy milyen gyors lesz a gazdasági visszapattanás.

A Mol árfolyama tegnap délutánig újabb 4 százalékos mínuszt könyvelt el, ez eltörpül az év eleje óta elszenvedett 30 százalékos értékvesztés mellett. Nem csak az olajtermelők és az integrált olajszolgáltatók szenvednek a helyzettől. A Goldman Sachs elemzői felhívják a figyelmet, hogy az olajexportőr országok devizái tovább gyengülhetnek, például a norvég korona és a kanadai dollár már most rekordgyenge szintre süllyedt.

A mexikói, állami tulajdonú Pemex olajvállalat kötvényei a péntek délutáni kereskedésben 30 százalékot estek, miután a második hitelminősítő is negatív véleményt mondott a társaság hitelképességéről. A 105 milliárd dolláros hitelállománnyal küzdő Pemexet pénteken először a Fitch vágta bóvliba, majd a Moody’s még aznap két osztattal Ba2-re csökkentette a besorolást, negatív kilátásokkal. Sok intézményi befektető szabályzata kizárja a bóvlikötvények tartását, részben ez állhatott a hirtelen zuhanás mögött a Financial Times értékelése szerint.

A helyzet rövid távon súlyosabb, mint a 2009-es válság idején volt, legalábbis ha a keresleti statisztikákat és becsléseket figyeljük. Az utazási és kijárási korlátozások, a gyárbezárások közepette bizonytalan, hogy meddig csökken még a kereslet. A fő kérdés, hogy sikerül-e visszaállni a régihez legalább hasonló szintre, mielőtt még tartósan leépülnének a kapacitások.