A jövőképet most értékelik a bankok

Milyen gazdasági környezetet teremtett a pandémia a magyarországi vállalatok számára?

Nagyon különleges időket élünk, hiszen a gazdasági folyamatok megállítása és újraindítása miatt a növekedési, beruházási igénnyel együtt, egy időben jelentkezik a vállalatoknál a reorganizációs és a likviditási igény. Az egyik oldalon a koronavírus-járvány miatt számos negatív hatással szembesülő céget találunk, amelyeknek emiatt igen jelentős likviditási problémáik keletkeztek, a másik oldalon lévő vállalatokat azonban nem vagy nem jelentősen érintette ez a válsághelyzet, esetleg még bővült is a piacuk, így új beruházásban vagy épp akvizícióban gondolkodnak. E tekintetben kiemelten fontos, hogy a kormányzati és jegybanki programok is eddig nem látott komplexitást mutatnak fel, hiszen együtt, egyszerre jelentek meg a hitel-, a garancia- és a kötvényprogramok. Így minden vállalatvezető a saját stratégiájához, kilábalási vagy fejlesztési tervéhez kapcsolódóan választhatja ki a számára optimális finanszírozást.

Van átjárás a program elemei között?

Azt gondolom, hogy igen, sok esetben a jó pozícióban lévő vállalatoknak is szükségük van nagyobb likviditásra, hiszen fel kell pörgetniük a gyártást. A korábbi évek gyakorlata is talán arra figyelmezteti őket, hogy a beruházások mellett a gyártás beindulása miatt is megnő a forgóeszközigényük, és erre is kell hogy forrásuk legyen, amíg az ügyfeleik ki nem fizetik az első számláikat. Az természetes, hogy a cégek első körben a reorganizációhoz szükséges forrásokat teremtik elő, ám mi úgy tapasztaljuk, hogy még e vállalatok beruházási aktivitása sem állt le teljesen.

A Magyar Nemzeti Bank szerint a lehetőség mindenkinek adott, azok is elérhetik az új hiteleket, akik a korábbi kölcsöneik esetében élnek a moratóriummal. Ez elképzelhető?

Indulásként szögezzük le, hogy bármilyen hitelprogram elsősorban az erőseket teszi még erősebbé, hiszen ők jutnak majd hozzá könnyebben ezekhez a kedvező kamatozású forrásokhoz. Ugyanakkor a moratórium minden cégnek tárgyalási alap lehet. Az új termékeknél adott esetben van mód hitelkiváltásra is, márpedig a bankoknál alapvető, hogy az az igazán jó ügyfél, aki fizet. A moratórium esetében a pénzintézetek elsősorban a lakosságnál tartanak a moral hazard, az erkölcsi kockázat erősödésétől, azaz attól, hogy a moratórium lejárta után sem szívesen térnek majd vissza a rendes törlesztéshez. De ez azért a cégeknél is kockázat. Szóval, a megfelelő likviditási és üzleti tervvel felkészült cégek jól jöhetnek ki abból, ha felvetik a bankjuknak, hogy nyitottak a moratórium helyett más megoldást elfogadni a finanszírozási gondjaikra. Ugyanakkor fontos látni, hogy a most meghirdetett hitelprogramoknál a kölcsönöket – főleg a likviditási hiteleket – a pénzintézetek a saját kockázatukra folyósítják, így viszont a vállalatoknak meg kell találniuk azt a pénzintézetet, amely számára az adott cég komfortos. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a korábbiaknál magasabb, akár 90 százalékos állami garanciával ezt a banki kockázatot nagymértékben csökkenti az MFB Vis Maior, a Garatiqa Krízis vagy épp az Exim Kárenyhítő garanciaprogramja.

A kockázat azért látható. Miközben a járvány nyomán ma mindenki arról beszél, hogy zárni kell az ellátási láncokat, fel kell számolni a just in time alapú gyártásszervezést, ez nem hordozhat akár jelentősebb kockázatokat is, például ha az adott iparág – gondoljunk az autóiparra – a normál gazdasági körülmények között „lekönyököl”?

Ez a válság nem gazdasági alapokról indult. Igen, voltak jelek iparági problémákra, de ott lassulásról és nem katasztrófáról beszéltünk. A mostani helyzetben a cégek azzal teszik a legjobbat, ha olyan üzleti tervet készítenek, amely több szcenárióval számol, hiszen idő kell, hogy visszatérjen a piac. Ha a bankok ilyen tervekkel találkoznak, meggyőződésem, hogy szívesebben finanszírozzák a legrosszabb forgatókönyv szerint megjelenő likviditási gondokat is, mert látják, hogy a cég felmérte, hogyan tud növekedni a válságból kifelé menet. A jelenlegi helyzetet a bankoknak is tanulniuk kell, hiszen olyan eddig nem nagyon fordult elő, hogy a partneri kör nagyobb része közli: hat-hét hétig sem a kamatot, sem a tőkét nem tudta megtermelni. Más kell hogy legyen a kockázatértékelés szerepe. Átnézve a jelenen, a múlt és a jövő alapján kell döntéseket hozni. Az éves adósságszolgálatot csökkentheti az új hitelprogramok maximális futamidejének húsz évre növelése például az NHP Hajrá esetében, azonban a finanszírozási korlátok szempontjából iránymutató lehet, hogy az új garanciaprogramok maximum hat évre biztosítják a kockázatok porlasztását, az MFB maximum tizenöt éves Versenyképességi hitelprogramjába beépített 80 százalékos állami kezesség kivételével.

Mennyiben alakul át a vállalati ügyfélkör?

Azt gondolom, a jelenlegi válság egyértelműen felgyorsítja a generációváltást, sok tulajdonos már nem vállalja a sokadik reorganizációt. Másrészt a mostani válság sajátjaként a járvány miatti korlátozások mindennél jobban megmutatták, hogy – iparágtól függetlenül – azok a cégek lehetnek életképesek, amelyek legalább részben tudnak alkalmazkodni a digitális technoló­giai kihívásokhoz, és üzletmenetüket, kiszolgálásukat legalább részben az online térbe tudják helyezni. Ez a technológiai kihívás is felgyorsíthatja a váltást, hiszen ezek a kompetenciák nagyban hiányozhatnak a jelenlegi tulajdonosokból. Mindezek pedig azt eredményezhetik, hogy jól működő cégek is kereshetnek új tulajdonosokat – ebben pedig a bankok is megtalálhatják a saját üzletüket, akár az akvizíciók finanszírozásában.