A második negyedévben több mint 40 milliárd dollár értékű osztalékfizetést töröltek vagy halasztottak el az S&P 500-as indexet alkotó vállalatok. Ilyen mértékű negyedéves visszaesésre 2009 óta nem volt példa. Ahogyan azonban egyre több bizalmi index kelt reményt a gyors gazdasági visszapattanásra, úgy válnak optimistábbá az elemzők is. Ebben az évben a korábbi becslések még 10 százalékos csökkenést jósoltak a kifizetésekben, mostanra azonban a konszenzus szerint összességében mindössze 2 százalékkal lehet kevesebb az S&P 500-as indexben szereplő cégek osztalékkifizetése – írja összefoglalójában a Reuters.
A biztonságos eszközök iránti kereslet még mindig nő, ezért hónapok óta csökken az amerikai államkötvényeken elérhető hozam, s az inflációnál magasabb osztalékot kínáló társaságok újra a figyelem középpontjába kerülnek. Legutóbb a hetvenes években volt ilyen nagy különbség az amerikai tízéves államkötvény és az S&P 500 index átlagos, aggregált osztalékhozama között: a menedékeszköz 0,67 százalékos hozammal forog, miközben az index osztalékhozama 2 százalék.
Bár a közgazdászok jól tudják, hogy a vállalat piaci értéke független a finanszírozási tőkeszerkezettől, azaz tökéletes piac fennállása esetén Miller és Modigliani első tétele alapján az osztalékpolitika lényegtelen. De a piaci szereplők másképp értelmezik a helyzetet, szerintük a mai viszonyok távol vannak az elméleti tökéletességtől. A viselkedési közgazdaságtan erre is szolgál magyarázattal, az elmélet szerint a vevők különbséget tesznek az árfolyam-emelkedés és az osztalékfizetés között, hiába esik a árfolyama az osztalékfizetéskor annak mértékével, a pszichés hatás egészében véve pozitív.
A teljes cikk a Világgazdaság keddi számában olvasható
