Egy kisvárosnyi pozitív környezeti hatás

A Magyar Nemzeti Bank Zöldprogramjának egyik pilléreként 2019-ben kezdte meg egy dedikált zöldkötvény-portfólió kiépítését. Az azóta eltelt majd két évben a zöldkötvények piaca – és tágabb értelemben a fenntartható növekedést célzó eszközök – egy kis szegmensből egyre inkább a főáram részévé válik. Kulcsfontosságú a befektetésekkel generált pozitív környezeti hatások nyomon követése. Ezt szem előtt tartva az MNB a hagyományos pénzügyi teljesítmény mellett zöldkötvény-portfóliójának az éves pozitív környezeti hatását is monitorozza: ez jelenleg hozzávetőlegesen egy 10 ezer fős magyar település karbonlábnyomának megfelelő szén-dioxid-kibocsátás elkerülésével egyenértékű évente.

A zöldkötvény-portfólió kezelése

A zöldkötvény-portfólió kezelése pénzügyi szempontból nem tér el a többi portfólió kezelésétől: a kockázat-hozam megfontolások a befektetési döntésekben elsődlegesek, rámutatnak arra az általános tényre is, hogy a zöldpénzügy az üzletileg és környezetileg egyszerre fenntartható projekteket célozza meg. Azonban a zöldkötvény-portfólió kezelésében kulcsfontosságú a várható és később a megvalósult pozitív környezeti hatások monitorozása is. Ugyanis az egyes kibocsátók szintjén megismert hatások lehetővé teszik, hogy ne csak pénzügyileg, hanem például az elért kibocsátáscsökkentés szintjén is optimalizálni lehessen a portfóliót.

Ez nem jelenti azt, hogy a portfólió kezelésekor automatikusan a legnagyobb pozitív környezeti hatás elérését érdemes csak megcélozni: a zöldprojektek akkor is lehetnek lényegesek a zöldátalakulás szempontjából, ha azok nem is generálnak direkt módon jelentős mértékű relatív üvegházhatásúgáz-csökkenést. Például egy széntermelést kiváltó megújuló projekt sokkal nagyobb direkt szén-dioxid-csökkentést eredményez fajlagosan (egymillió befektetett euróra és egy évre vetítve), mint egy Nyugat-Európában végrehajtott energiahatékony zöldingatlanprojekt. Ugyanakkor az utóbbiak is elengedhetetlenül szükségesek a zéró kibocsátási célok eléréséhez. Törekedni kell tehát a különféle célok közti egyensúly megtalálására, de természetesen a fajlagos pozitív környezeti hatás elérése valamilyen fokú prioritást élvez.

Ha a kötvények a későbbiek folyamán nem felelnek meg zöldszempontból a várakozásoknak, például a projektek környezeti hatása alulmúlja a vállalt szintet, vagy a kibocsátó általános tevékenységében figyelhető meg a zöldcéloknak való megfelelés hiánya (green default), akkor az MNB a kötvények eladása mellett dönthet. Ez a lépés a zöldpiac integritásának megőrzése érdekében minden piaci szereplő számára alapvető fontosságú.

Az MNB zöldkötvény-portfóliójának környezeti hatásai

A zöldkötvény-portfólió mérete a tartalékon belül megközelítőleg a zöldkötvények globális piacának méretét (~1 százalék) tükrözi, amelyet elsősorban likviditási szempontok indokolnak.

A forgalomban lévő zöldkötvények ex ante minimális környezeti hatása a kötvénykibocsátók jelentései szerint jelenleg mintegy 55 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátás elkerülését (csökkentését) teszi lehetővé évente. Ez hozzávetőlegesen egy 10 ezer fős magyar település éves karbonlábnyomának felel meg – az üvegházhatású gázok egy főre jutó kibocsátása hazánkban nagyjából 5-6 tonnára tehető. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy számos olyan komplexebb zöldprojektet is finanszíroznak zöldkötvények, amelyeknek a pozitív hatása csak erős feltételezésekkel számszerűsíthető a jelenlegi jelentési részletezettség mellett.

A teljes valós környezeti hatás lényegesen magasabbnak tekinthető.

A kötvényenkénti legalacsonyabb és legmagasabb fajlagos környezeti hatás évi 4 és 696 tonna szén-dioxid-kibocsátás elkerüléséről szól 1 millió eurós névértékre vetítve. Ennek kapcsán látni kell, hogy a kibocsátáscsökkentés az adott ország vagy régió alapforgatókönyvéhez képest értelmezendő, ráadásul projektcélonként erősen szóródik.

Az MNB zöldportfóliójának

legfőbb ismérvei, megoszlása

A finanszírozott projektek egymáshoz viszonyított aránya közelítőleg tükrözi a teljes piaci eloszlást, nincsen jelentősen túlsúlyozott projektterület. Lényeges, hogy az MNB nem az adott projektek kockázatát, hanem a magas besorolású – sok esetben AAA – kibocsátók hitelkockázatát futja ez esetben is, míg a pozitív környezeti hatások így is elérhetővé válnak. Az MNB portfóliójában lévő zöldkötvények mögötti projektek közel harmada a megújuló energiához köthető, ebbe a kategóriába sorolhatók elsősorban a szél-, a nap-, az árapály-, a hullám- és a biomassza-energiát hasznosító infrastruktúrák. A következő legjelentősebb kategória a zöldépületek, ezen források új, környezettudatos épületek konstrukcióját, valamint a meglévők energiahatékonyabbá átalakítását támogatják elsősorban zöldjelzáloglevelek formájában.

A zöldkötvény-portfólió euróban denominált, ez egyrészt a kibocsátók európai túlsúlyában, másrészt a megvalósult zöldprojektek földrajzi eloszlásában is megmutatkozik. Ugyanakkor – elsősorban a szupranacionális kibocsátók projektjeinek köszönhetően – afrikai és ázsiai projektek is finanszírozásra kerültek, amelyek sok esetben még hatékonyabb általános zöld-„megtérülést” generálnak az ezen országok sokszor szennyezőbb működését felváltó zöldberuházások miatt.

A kötvénykibocsátók a jelentéseikben rendszerint nevesítik, hogy a finanszírozott projektek az ENSZ fenntartható fejlődési céljai (Sustainable Development Goals, röviden SDG) közül melyeket érintik. Az ENSZ által 2015-ben elfogadott 17 átfogó cél a 2030-ig tartó időszakra fogalmaz meg egy keretrendszert, amely számos előre definiált feladaton keresztül kísérli meg a világgazdaságot egy fenntartható pályára állítani. A 17 SDG közül a vásárolt zöldkötvények értelemszerűen elsősorban az éghajlatváltozáshoz, energiahatékonysághoz, tiszta energiához kapcsolódó célokat segítik elő.

A zöldkötvény-portfólióval az MNB aktív szereplője a fenntartható növekedést támogató piaci szegmensnek, a tartalékkezelés elsődleges feladatait (likviditás, biztonság, hozam) is maximálisan szem előtt tartva.

Általános megállapítások

A környezeti hatások jelentésének tekintetében a piac túlnyomó többsége még a tanulási fázisban jár. Ezért lényegesnek tartjuk a jelentéskészítés során szerzett tapasztalatok legfontosabb pontjainak rövid összefoglalását:

• Míg a zöldkötvény-kibocsátás előtti lépések már jól ismertek és kellően standardizáltak, addig a hatások riportálásának módja még közel sem egységes. Ez természetesen következik a projektek sokszínűségéből is, de sok esetben lenne még tér a standardizáltság növelésére.

• A zöldbefektetések kezelése rendkívül adatigényes: egyelőre hiányzik a piaci infrastruktúra, amely biztosítaná az adatok hitelességét, olcsó és könnyű hozzáférhetőségét. Sok esetben hiányoznak maguk az adatok is.

• A kimutatott pozitív hatások ex ante jellegűek, és a kibocsátók által megadott szakmai becslésekre épülnek. Így a fenti számok is értelemszerűen az adott finanszírozott projektek jövőbeli várható teljes környezeti hatásának az egy évre vonatkozó értékét tükrözik. Hosszabb távon – különösen az időjárásnak is kitett, volatilis megújuló projekteknél – érdemes lesz ex post, materializálódott hatásokat is vizsgálni.

• Míg egyes kibocsátók pontosan megadják, hogy az adott időszakban a projektektől várt pozitív környezeti hatást milyen volumenű befektetéssel érték el, addig másoknál ez nem teljesen egyértelmű. A portfólió hatásainak kalkulálásához a zöldkötvényekből finanszírozott, egymillió euróra eső pozitív hatás (nemcsak szén-dioxid-, hanem egyéb mutatóban, mint például megawattórára vetített zöldenergia-termelés vagy energiahatékonyságban elért javulás) lenne a kiindulópont.

• Egyes esetekben nehéz pontosan értelmezni a riportok pontos időintervallumát, amely megnehezíti a kalkulációt. Ekkor a feltételezés az volt, hogy a kibocsátó az újonnan kibocsátott kötvénnyel a múltbeli projektjeivel közel megegyező pozitív környezeti hatású beruházásokat hajt végre.

• A zöldprojektek többségének környezeti hatását egy alternatív szcenárióhoz viszonyítják (benchmark), azonban ezek régiónként eltérhetnek, befektetőként nehéz köztük eligazodni. Kedvező lenne, ha e benchmarkokról is rendelkezésre állna egy adatbázis, ahol egyszerűen követhetők a viszonyítási alapok. A régiónkénti eltérés indokolt és prudens, ezen nem szükséges változtatni, azonban befektetőként előnyös lenne, ha a benchmarkokat is könnyen össze lehetne vetni.

Összességében elmondható, hogy a fenntartható növekedést támogató pénzügyi termékek egyik neuralgikus pontja a hiteles környezeti hatásokat bemutató adatok rendelkezésre állása: a minőség és a mennyiség kényes egyensúlyának megtalálása a cél. Továbbá van, ami releváns társadalmi és a környezeti szempontból, de nem számszerűsíthető, ezért a túlzott leegyszerűsítést is el kell kerülni.

Einstein szavaival élve: „Nem minden számít, ami megszámlálható. És nem minden megszámlálható, ami számít.”

A szerzők a Magyar

Nemzeti Bank elemző, portfóliókezelő szakértői