A galambhangvételű Fed mellett is tombol a bika az amerikai dollár piacán

A Federal Reserve szerdai ülésével kapcsolatban már előzetesen is elég megosztott volt a befektetői társadalom, hiszen az elmúlt időszakban látott hozamemelkedés, illetve az inflációtól való növekvő félelem sokak szerint megkívánta volna a jegybank válaszát, vagy legalábbis a kommunikációba való beemelését. Ugyanakkor az elemzők egy jelentős része úgy gondolta, hogy az amerikai monetáris politikáért felelős döntéshozók már azzal eleget tettek a piaci elvárásoknak, hogy tavaly megváltoztatták az inflációs célkitűzések monetáris szempontból való értékelésének módját. Azzal, hogy egyértelműen stratégiai szintre emelkedett a magasabb infláció átmeneti elfogadása és az akár több évre történő átlagolás általi elosztása, éppen az ilyen helyzeteket kívánta kezelni a jegybank.

Ennek megfelelően a szerda esti ülés utáni kommunikációba nem került bele semmi olyan elem, ami a héják felé, vagyis az esetleges monetáris szigorítás irányába terelhette volna a várakozásokat. Sőt Jerome Powell, a Fed elnöke kifejezetten ráerősített arra, hogy az ultralaza politikának még hosszú ideig helye van az amerikai gazdaságban.

Mindennek a korábbi közgazdasági ismereteink szerint a dollár gyengülését kellett volna eredményeznie, hiszen a kamatok alacsonyan tartása és ennek hosszabb ideig való elhúzása alapvetően az adott ország devizájának vonzerejét veszi el. Ennek ellenére az ­euró-dollár árfolyamban látható mozgásokban csak átmenetileg jelent meg a zöldhasú gyengülése, és már egy nappal a döntést követően újra érezhető volt az amerikai fizető­eszköz ereje.

Mégis miért tud erősödni a dollár, ha a Fed egyértelmű kommuniká­ciója szerint több mint egy évig bizonyára nem várható kamatemelés?

Első indokként mindenképpen azt kell megemlíteni, hogy hiába a Fed galamb jellegű hozzáállása, a tízéves hozamemelkedés kapcsán egyelőre nem helyeztek kilátásba semmilyen beavatkozást, vagyis ezeknek az értékpapíroknak a hozama könnyen tovább emelkedhet, amivel egyre vonzóbbá válhatnak a külföldi befektetők számára is. Márpedig ha ezek a kötvények megközelítenék a 2 százalékot, amire több szakértő is reális esélyt lát, akkor jelentősebb tőkebeáramlás indulhat az amerikai kötvényekbe, ami áttételesen a dollár erősödését okozhatja.

Másrészt amellett, hogy a jegybank nem szeretne változtatni az alacsony kamatszinteken, jelentősen megemelte a gazdasági növekedésre vonatkozó várakozásait, vagyis minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államok talpra állása a pandémiás válságot követően lényegesen gyorsabb és eredményesebb lehet, mint Európa kilábalása. Mindez pedig szintén azt segítheti elő, hogy az euró-dollár viszonylatában az utóbbi kerüljön előnybe, és vonzza a spekulánsokat egy tartósabb trend reményében.

Ha technikailag vizsgáljuk az ­euró-dollár keresztárfolyamot, akkor szintén hasonló következtetéseket vonhatunk le, hiszen a de­cem­beri lokális csúcs elérése után a devizapár egyértelműen ereszkedő trendbe került. Ennek a trendcsatornának a felső szára most 1,2110-nél, míg az alsó szára 1,1805-nél fut, de még ennél fontosabb ellenállások is találhatók a csatornában. Azáltal ugyanis, hogy március elején második nekifutásra látványosan áttörte lefelé az árfolyam a lélektanilag és technikailag is fontos 1,2000-es értéket, az most egyértelmű ellenállássá vált. A következő időszakban ez lehet meghatározó a dollár gyengülésének féken tartása szempontjából. Ha ezt a hetet is ez alatt a kritikus érték alatt zárja az árfolyam, akkor az tovább erősítheti az ereszkedő trendet és azt a várakozást, hogy a következő fontos támadás a kétszáz napos mozgóátlagot érheti majd 1,1845-nél.