Kína óriási arany- és rézbányát szerzett, kilóra megvette a briteket: ezzel nincs vége, a többi lelőhelyet is magának akarja a Földön
A Jiangxi Copper nagy kínai bányaipari vállalat átveszi az ecuadori Cascabel projekt irányítását. A termelés várhatóan 2028-ban indul a Nikkei Asia híre szerint. A Cascabelnek réz-, arany- és ezüstbányája van.
A kínai állami tulajdonban lévő Jiangxi Copper bányászati vállalat csütörtökön bejelentette, hogy megállapodott a londoni tőzsdén jegyzett SolGold bányavállalat összes részvényének 1,2 milliárd dollárért történő felvásárlásáról.
Az Egyesült Királyságban jegyzett vállalat igazgatótanácsa a múlt hónapban még elutasította a korábbi ajánlatokat, de a kínai ajánlattevő finomította a pénzügyi részét. Így más nagyobb részvényesek, köztük a BHP Billiton és a Newmont is beleegyezett a felvásárlásba.
A Jiangxi már a SolGold részvényeinek 12,2 százalékát birtokolja, míg a másik két bányavállalat egyenként 10,3 százalékot.
A végső ajánlat 28 brit penny készpénz volt minden SolGold részvényért, ami a vállalat teljes kibocsátott részvénytőkéjét 867 millió fontra (1,2 milliárd dollárra) értékelte.
Ez 42,9 százalékos prémium a november 19-i záróárhoz képest. Ez azért fontos dátum, mert ekkor tette meg a Jiangxi az első ajánlatát. A SolGold igazgatótanácsa november 28-án akkor úgy reagált, hogy egyhangúlag elutasította ezt a még 26 pennyről szóló részvényenkénti ajánlatot.
A SolGold papírjai egyébként karácsony estéjén 25,65 pennyn zártak Londonban.
Réz, arany, ezüst: ezt a bányát szerezték meg a kínaiak
Az üzlet várhatóan a jövő év első negyedévében zárul le, a fennmaradó feltételek tisztázása után. Amikor ez megtörténik, Jiangxi átveszi az irányítást a Cascabel projekt felett, amely
a dél-amerikai Ecuadorban található réz-, arany- és ezüstbányászati cég zászlóshajója.
Egy nyilatkozatban Csou Sao-bing, a Jiangxi alelnöke és vezérigazgatója azt mondta, „örömét fejezi ki”, hogy a SolGold igazgatótanácsa egyhangúlag elfogadta az ajánlatot, a többi nagyobb részvényes támogatásával. Csou hozzátette, hogy izgatottan várja a Cascabel Projektben rejlő lehetőségeket.
Dan Vujcic, a SolGold vezérigazgatója azt nyilatkozta, hogy az igazgatótanács „úgy véli, hogy a részvényesek és a vállalat érdekeit szolgálja”, ha – alapos belső mérlegelést és más nagyobb részvényesekkel folytatott konzultációt követően – elfogadják a Jiangxi végső ajánlatát.
A Cascabel projekt Ecuador északi részén, Imbabura tartományban található, közel a kolumbiai határhoz. A projekthez, amelynek termelése várhatóan 2028-ban indul, két jelentős lelőhelyet tartozik:
- az Alpala porfír réz-arany-ezüst lelőhely
- és a Tandayama-America porfír réz-arany lelőhely.
Ezek az Andok Porfír Övének részét képezik, amely Dél-Chilétől Panamáig húzódik, és a világ legnagyobb rézkoncentrációjaként ismert.
Jimmy Feng, a Citi hongkongi elemzője pozitívnak nevezte az üzletet Jiangxi számára, hozzátéve, hogy az ár „vonzó figyelembe véve még a projektfejlesztéshez szükséges kezdeti beruházásokat is”, amelyek becslések szerint 1,55 milliárd dollárra rúgnak.
A SolGold által megrendelt megvalósíthatósági tanulmány szerint
- a projekt bányászati élettartama 28 év,
- átlagos éves termelése 123 ezer tonna réz,
- 277 000 uncia arany és 794 ezer uncia ezüst.
Kína a világ utolsó nagy vasérclelőhelyét is megszerezte
Kína alig pár év alatt képes volt elérni azt, amire mások évtizedek alatt képtelenek voltak, így idén útra kelt a világ utolsó, korábban kiaknázatlan magas minőségű vasérclelőhelyéről az első szállítmány az ázsiai országba – számolt be nemrég a Világgazdaság.
A guineai Simandou lelőhelyen ugyanis megindult a termelés. A nyugat-afrikai országban rendszerváltások, politikai instabilitás és számos más tényező is nehezítette az indulást, ráadásul szükség volt hozzá egy 600 kilométeres vasútvonalra és egy kikötőre is.
A húszmilliárd dolláros beruházás jelentőségét jelzi, hogy a költsége csaknem eléri Guinea teljes éves GDP-jét,
ám a bánya megnyitása Kína számára is fontos, miután Peking szeretné lazítani kitettségét Ausztrália és Brazília felé, ahonnan vasércimportjának több mint 70 százaléka érkezik. A kínai erőfeszítések ellenére a bányában továbbra is maradt részesedése az azt eredetileg 1997-ben felfedező Rio Tintónak is, ám a vasút és a kikötő felhúzása lehetetlen lett volna kínai beruházások nélkül – derül ki a Nikkei írásából.
Bár a bánya létesítésére vonatkozó jogokat már 2002-ben megadták, a fordulópontot a WCS 2019-es bevonása hozta el, mely közeli kapcsolatokat ápol kínai infrastrukturális tőkével. A kínai Szun Hszi-sun alapította Winning először Indonéziából szállított bauxitot Kínába, ám a délkelet-ázsiai ország korlátozásai után új lelőhelyek után kényszerült nézni.
A Winning ekkor talált rá Guineára, ahol a szállítás mellett a termelésben és az infrastruktúra fejlesztésében is szerzett tapasztalatokat, és zökkenőmentes ellátási láncot épített ki az afrikai országból Kína felé.
Ráadásul a haszon maximalizálása érdekében jó ötletnek tűnt, hogy a hajók ne csak bauxitot szállítsanak, de a másik irányba is meg legyenek rakva cementtel, építési felszereléssel és acéllal, így az újabb bányászati projektek is sikeresebbek lehettek.
