A magyar államadósság átlagos hátralévő futamideje az elmúlt időszakban jelentősen nőtt, amihez a jegybanki állampapír-vásárlási program közvetlenül és közvetetten is hozzájárult. Ez számottevő javulást hozott a magyar adósságprofilban, ugyanakkor az eredmények megőrzése és a kedvező trend fenntartása kulcsfontosságú, hiszen a hazai mutató a javulást követően is az egyik legalacsonyabb az EU-ban. Az adósságszerkezet javításában elért eredmények hosszú távú fenntarthatóságáért további lépéseket kell tenni,
az átlagos futamidő növelése mellett a deviza- és külföldi arány további mérséklésére és a lakosság arányának növelésére is szükség lehet.
Miért fontos az adósságprofil hosszabbítása?
A magyar államadósság átlagos hátralévő futamideje – bár az elmúlt időszakban számottevő növekedés volt megfigyelhető – nemzetközi és régiós összevetésben továbbra is alacsonynak mondható, így további hosszabbítása a pénzügyi stabilitás megőrzése szempontjából fontos lépés. A hazai hozamgörbe hosszú végének fejlesztése az adósságprofil javítása mellett elősegíti a gazdasági szereplők finanszírozási lehetőségeinek bővítését, valamint a magyar pénzpiacok további fejlődését.
Az államadósság átlagos hátralévő futamideje és annak változása megmutatja, hogy mekkora az államadósság görgetésével, folyamatos megújítási igényével kapcsolatos kockázat.
Ez azért is fontos tényező, mert egy gazdasági vagy pénzügyi válságban megnő a bizonytalanság, és jelentősen visszaeshet a kereslet az állampapírok iránt. A hitelminősítők, illetve több nemzetközi intézmény kiemelten foglalkozik ezzel. Az átlagos futamidő értelmezhető a piaci bizalom egyik indikátoraként is, hiszen megmutatja, hogy a befektetők milyen időtávra hajlandók hitelezni az államot. A lejárat hosszabbodása kiszámíthatóbbá teszi hosszú távon a költségvetés kamatkiadásait. A 2021. áprilisi adatok alapján, bár nemzetközi összevetésben a magyar államadósság átlagos futamideje – 5,3 év – még mindig alacsony, EU-s összevetésben a harmadik legrövidebb, de az elmúlt időszakbeli több mint 1,7 éves növekedése az élmezőnyben helyezkedik el.
Mi segítette elő az államadósság futamidejének hosszabbodását, és mi volt ebben az MNB szerepe?
Az átlagos futamidő elmúlt évekbeli változását több szakaszra lehet bontani. 2018 végéig a külföldiek által birtokolt papírok átlagos lejárata csökkent, míg a hazai szereplőké viszonylag stabilan alakult. Az első növekedést hozó szakasz 2019 elején következett, amikor a benchmarkként használt forintkötvények aukcionálása a hosszabb futamidők felé tolódott el.
A lakossági állampapír-állomány növelését segítő lépések (mint a Plusz bevezetése) hatására csökkent a nagybani kibocsátási szükséglet, amely alapvetően a rövidebb lejáratú papírok visszafogását eredményezte, így járulva hozzá az átlagos lejárat hosszabbodásához. A legmeredekebben növekvő szakasz az MNB eszközvásárlási programjához köthető. A 2020 májusától megvalósuló vásárlások hatására a külföldi és a belföldi szereplők átlagos lejárati ideje is számottevően emelkedett.
A tavaly nyáron végrehajtott jegybanki programbővítés nyomán ismét lendületet kapott a folyamat, ekkor már kijelentett célként jelent meg a hosszítás.
A gazdaságpolitikai döntéshozók elkötelezettek a futamidő hosszabbításának irányában. A Magyar Nemzeti Bank 2020 májusában elindított állampapír-vásárlási programja nagyban támogatta ezeket a törekvéseket. A program a kezdetektől hozzájárult az állampapírpiac stabil likviditási helyzetének fenntartásához és a hosszú futamidejű forintkötvények piacának épüléséhez. A 2020-ban jelentősen megugró állami finanszírozási igényt nagyrészt a tervezettnél jóval magasabb, nettó 4250 milliárd forintos forintkötvény-kibocsátás fedezte.
Ilyen intenzív kibocsátás mellett a piaci stabilitáshoz hozzájárult, hogy az MNB mintegy 1000 milliárd forint értékben vásárolt állampapírokat 2020-ban,
2021. április végéig az állomány megközelítette az 1100 milliárd forintot. Továbbra is a hosszú lejáratú állampapírok vásárlására fókuszált a jegybank, ami támogatta a tíz évnél hosszabb lejáratú állampapír-sorozatok piacának épülését az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) intenzív kibocsátási aktivitása mellett. Az eszközvásárlási program elindítása óta eltelt egy évben a jegybank összesen több mint 2100 milliárd forint összegben vásárolt állampapírt, átlagos lejáratuk 11,5 év volt.
Mindez az ÁKK sikeres stratégiaváltásával párhuzamosan hozzájárult ahhoz, hogy a hazai tőkepiac hosszabb szegmense látványosan fejlődjön. Jó példa erre, hogy a 2038-ban lejáró forintállamkötvény a program elindítását megelőzően illikvid értékpapírnak számított, azonban a jegybanki vásárlások támogatásával állománya növekedni tudott, és bekerült a JPMorgan Government Bond Indexbe. Siker, hogy a Föld napján kibocsátották az első, forintban denominált, harmincéves lejáratú zöldkötvényt.
Ráadásul a jegybanki programok ahhoz is hozzájárultak, hogy a korábbi évekhez képest jóval gyakrabban tarthatott aukciót az ÁKK. Mindez érdemben megtámogatta azt a törekvést, hogy a rövidebb futamidejű kötvények kibocsátását visszafogja, és sokkal inkább a tíz év körüli és feletti szegmensre koncentráljon az államadósság-kezelő. A lejáratok hosszabbítása figyelhető meg a csereaukcióknál is, idén 1500 milliárd forint összértékben tervez egy–három éves lejáratú papírokat nyolc–tizenhárom év múlva lejáró papírokra cserélni.
Az MNB eddig közel 2500 milliárd forintnyi hosszú lejáratú fedezett hitellel bővítette a bankrendszer likviditását,
amely közvetve szintén hozzájárult ahhoz, hogy a hazai hitelintézetek növelték a három évnél hosszabb futamidejű fix kamatozású kötvényállományukat.
Az MNB aktivitása direkt és indirekt módon is hozzájárul az állampapír-állomány átlagos futamidejének növekedéséhez. Mivel az MNB eleve a hosszabb lejáratú kötvények vásárlására koncentrál, ezért a jegybank által megvásárolt papírok közvetlenül hatnak az átlagos futamidőre. A hosszú szegmens épülésén és a likvid, stabil piaci környezet megteremtésén keresztül az MNB jelenléte hozzájárul ahhoz, hogy a piaci szereplők is aktívabbak legyenek a hosszú szegmensben, azaz az MNB jelenléte indirekt módon is növeli az állampapír-állomány átlagos hátralévő futamidejét.
Az adósságprofil hosszú távú javítása szempontjából ennek az indirekt hatásnak van igazán szerepe. Az MNB jelenléte arra utal, hogy a hosszú piaci szegmens a jegybanki támogatással megtett piacépítő fázis után önmagában is életképes lehet. Indirekt hatással bírhat az ötéves fedezett hiteleszköz, amely arra ösztönözte a hitelintézeteket, hogy rövidebb papírok helyett ötéves állampapírt vásároljanak. Az eredmények régiós viszonylatban kiemelkedők, a feladat ezek megőrzése
Az állampapír-vásárlási program elindulása óta a forintállampapír-állomány átlagos futamideje egy évvel nőtt.
Érdemes ugyanakkor azt is figyelembe venni, hogy feltörekvő országokban válsághelyzet esetén általában az átlagos futamidő csökkenése a jellemző, hiszen megrendülő befektetői bizalom és turbulens hozamalakulás mellett a növekvő finanszírozási igény biztosítására elsősorban a rövidebb papírok kibocsátásával van tér. Bár a koronavírus okozta válsághelyzet nagyban eltér az eddigiektől, ez a hatás ezúttal is tetten érhető a régiós folyamatokban.
A V3-országokban 2020 tavasza óta csökkent az állampapírok átlagos hátralévő futamideje, amit elsősorban a lengyel és a szlovák állomány féléves rövidülése magyaráz – pedig ezekben az országokban is működik jegybanki eszközvásárlási program. Ez éles ellentétben van a magyar folyamattal, ami azt jelenti, hogy az MNB piacstabilizáló szerepének megítélésekor nem a változatlan lejárathoz érdemes viszonyítani.
A régióban jellemző, csökkenő átlagos hátralévő futamidő a reális viszonyítási alap, ami azt jelenti, hogy az MNB aktivitásának hatása még nagyobb.
Kulcskérdés, hogy az adósságszerkezet javításában az elmúlt években elért eredmények hosszú távon fenntarthatók-e. Kedvező előjel, hogy a hosszú lejáratú állampapírszegmens épülése megindult, és hosszú távon aktív maradhat. Az átlagos futamidő hosszabbítása mellett az elmúlt években fontos előrelépés volt a deviza- és a külföldi arányának mérséklése, illetve a lakossági tulajdonosi hányad növelése.
Az eredmények megőrzésének legfontosabb előfeltétele a megfelelő mozgástér megteremtése,
akkor tartható fenn a kedvezőbb szerkezetű kötvénykibocsátás, ha az állam finanszírozási igényének szintje ezt lehetővé teszi. Túlzottan magas finanszírozási igény esetén ugyanis elkerülhetetlen a kedvezőtlenebb szerkezet irányába való visszatolódás, például a rövidebb szegmensben való intenzívebb kibocsátásokkal vagy a nemzetközi kötvénypiacokról való forrásbevonással.
A szerzők az MNB munkatársai
