Az ősz első hónapja mindig is az élénkülés időszaka volt a vállalati kötvények piacán – írja a Figyelő. A nyár folyamán, főleg augusztusban a bankárok, alapkezelők többnyire szabadságon vannak, aztán szeptemberben beindul az élet. Az idén ez a szokásosnál is aktívabb piaci mozgásokat hozott. Az USA-ban a hónap első hete utáni hosszú hétvégét követő piacnyitás napján 22, a következő napon 26 cégeskötvény-kibocsátás történt. Ugyanezen a napon Európában az UBS adatai szerint tíz pénzintézet, négy vállalat és három szupranacionális szervezet bocsátott ki adósságleveleket.

Az állampapírpiac is aktív volt, például egy 5 milliárd euró értékű spanyol zöldkötvény-emisszióra 60 milliárd eurónyi ajánlat érkezett.

Az ajánlati könyv persze nem teljesen megbízható forrása a valós kereslet felmérésének, de a nagyságrendek azért árulkodók.

Még olcsó a pénz

A helyzet kedvező, hiszen az Egyesült Államokban és az eurózónában is egyelőre kitart az ultralaza monetáris politika, nagyon sok pénz dől a piacra, így alacsony a kamatszint. Az infláció viszont az Atlanti-óceán mindkét partján nagy. Így fordulhat elő, hogy még a bóvli kategóriába sorolt vállalati kötvények is az árdrágulás szintje alatti hozamokkal mennek el – vagyis a befektetők még a reálértelemben vett veszteségeket is hajlandók bevállalni.

Az elemzők egyelőre hisznek a jegybanki kommunikációnak, elfogadják, hogy a 4,5 százalék körüli amerikai és a 3 százalék körüli euróövezeti pénzromlás csak átmeneti jelenség.

A pandémia által okozott válságból való visszapattanás most még gyors – bár erősen fenyeget a delta-variáns –, a cégek szempontjából kedvezők a kilátások, vagyis ami tegnap még bóvli volt, az lehet, hogy holnap már befektetésre ajánlott kategóriájú adóssággá válik.

A nap persze ez utóbbiakra is süt.

A Danone például egy konvertálható kötvényét minden idők legkisebb hozamával tudta piacra dobni, az amerikai Eli Lilly gyógyszergyár pedig 40 éves eurókötvényt adott el. Ritka hosszú lejárat ez a vállalati adósságok piacán; utoljára, 2007-ben a Tescónak sikerült ilyen távra kitolnia a begyűjtött tőke visszafizetését.

Megemlékezés a szeptember 11-i terrortámadásra, New Yorkban. A válságkezelő likviditásbővítés kedvez a vállalati kötvényeknek. Fotó: Chip Somodevilla / Europress/AFP

A tőkepiacokon persze ritkán van egyetlen olvasata a folyamatoknak. A pesszimisták máris felhívják a figyelmet arra, hogy a befektetők a hozammorzsák reményében a szokottnál is nagyobb rizikót vállalnak. Egy váratlan gazdasági lejtmenet dollármilliárdos veszteségeket okozhat a csődök, a kockázatos adósságok miatt. A piaci szereplők azonban egyelőre nem tartanak az invesztorok meggondolatlanságától. „Általában reggel bejelentünk egy kibocsátást, délutánra pedig megtörténik az árazás. Most viszont gyakran két nap is eltelik addig, sokkal alaposabbak a befektetők” – mondta a Financial Timesnak Tomas Lundquist, a Citi európai adósságpiacokért felelős vezetője. A pénzbőségben kicsi a volatilitás, van idő átgondolni az invesztíciókat, kisebb az esélye a pofára esésnek.

Inflációs dilemma

Egy másik, a vállalati kötvények piacára leselkedő veszély, hogy a társaságok, látva az óriási keresletet, komolytalan dolgokra vesznek fel hitelt – bocsátanak ki kötvényeket. A járványidőszakban bevezetett korlátozások alatt a helyzet egyszerű volt: a túlélés volt a tét.

Most árnyaltabb a kép: rövid lejáratú adósságukat igyekeznek hosszabbra átváltani.

A gazdasági fellendülés beindultával az óceán mindkét partján sokkal jobb passzban vannak a vállalkozások. Akadnak persze kivételek: egy amerikai szoftvercég, a MicroStrategy, amelyet a kriptodevizák iránti rajongásáról ismert Michael Saylor vezet, 1,05 milliárd dollár értékben adott el részvényre váltható kötvényeket, amelyek ellenértékét aztán bitcoinalapokba fektette.

Az is lehet persze, hogy a gazdaság mikroszféráját közelről látó vállalatok sejtenek már valamit, amit a jegybankárok és a makroközgazdászok még nem. Látva a nyersanyagárak növekedését, a bérinflációt, a munkaerőhiányt, a szállítási költségek megtöbbszöröződését, nem hiszik el, hogy az infláció valóban átmeneti lesz. Így most bespájzolnak az olcsó finanszírozásból, hogy később, amikor a kamatok megemelkednek, jobb piaci pozícióban legyenek.

Az ICE BofA Euro High Yield -Index hozama – amely az euróban és Európában a befektetésre nem javasolt kategóriába tartozó társaságok által kibocsátott adósságlevelek hozamát követi (lásd a grafikont) – szeptember első hetében 2,34 százalékosra csökkent. Ez azt mutatja, hogy a befektetők immár az igen nagy kockázatú kötvényeknél is elfogadják a negatív reálkamatot (vagyis a veszteséget), lévén az eurózóna inflációja augusztusban évtizedes csúcsra, 3 százalékosra nőtt. Abban bíznak, hogy az európai gazdasági fellendülés lesz olyan erős, hogy nem mennek csődbe az amúgy a bóvli kategóriába tartozó cégek. Hasonló a helyzet az USA-ban:

a high yield, nagy kockázatú kötvények tényleges hozamát mutató index kicsivel 4 százalék felett van, míg az amerikai infláció augusztusban 5,3 százalékosra szelídült a 13 éves csúcsot jelentő júliusi 5,4-ről.

Túlbuzgó hitelminősítők

Fotó: Shutterstock

A hozamverseny vége – legalábbis az öreg kontinensen – egyelőre nem látszik. Az Európai Központi Bank (EKB) ugyan nemrégiben utalt arra, hogy a jelenleg havi 80 milliárd eurós kötvényvásárlási programját visszafogja valamelyest, az az idő azonban – a kötvénypiac árazásai alapján – nagyon távol van, amikor kamatemeléssel kényszerül majd enyhíteni az inflációt. A bóvlik iránti kereslet mögött az is meghúzódik, hogy a 2008-as válság jócskán megtépázta a nagy hitelminősítő ügynökségek reputációját, így a koronavírus-járvány által okozott recesszióban kissé túlbuzgó módon minősítették le a cégeket. A folyamat aztán a visszájára fordult:

az elmúlt 12 hónapban az ügynökségek összesen 7 milliárd euró értékű bóvli kötvényt raktak vissza a befektetésre ajánlott kategóriába.

Ez pontosan akkora összeg, mint amekkorát az elmúlt öt esztendőben évente átlagosan leminősítettek.

A cikk a Figyelő hetilap szeptember 23-iki számában került publikálásra.