Egyre többet sugdolóznak az európai olajpiacokon az úgynevezett lett dízel-keverékről, egy olyan új mixről, amely kísértetiesen hasonlít az orosz gázolajhoz, de mégsem teljesen azonos vele. A kereskedők mostanában – írja a The Washington Post – gyakorlatilag minden olyan keveréket lett blendnek hívnak, amelybe orosz eredetű molekulákat vegyítettek.
Az elnevezés azonban korántsem a véletlen műve, hiszen az elsősorban a Shell által alkalmazott tipikus manőversorozat nagyjából úgy néz ki, hogy Primorskból, azaz egy Szentpétervár melletti kikötővárosból érkezik az orosz gázolaj a lettországi Ventspils kikötőjébe, amely nagy olajterminállal és jelentős tankolási kapacitással is rendelkezik.
Itt kerül sor a bekeverésre, vagyis az orosz olajat 49,99 százalékos arányban mixelik máshonnan származó anyaggal, és ezzel el is készült a lett blend, amely már aggálytalanul adható-vehető Európában. Sok más helyen is keverik az anyagot, többek között Hollandiában, sőt még a nyílt tengeren is, a kereskedők által hajóról hajóra történő átrakodásnak nevezett műveletek során.
Fontos kiemelni, hogy a mix értékesítése teljesen legális, hiszen az egyelőre nem tiltja az orosz energiahordozók vásárlását.
A történet inkább a Shell vállalati kommunikációja és kereskedelmi gyakorlata közötti hézagról szól, hiszen miközben az olajmulti nyilvánosan azt hangoztatja, hogy kivonul az orosz olajtermékek kereskedelméből, mert nem akarja indirekt módon Putyin háborús gépezetét finanszírozni, fű alatt, bár egy kis csavarral, de továbbra sem hagyja veszni az ebből az üzletből behúzható tetemes hasznot.
Ráadásul a lépéssorozat gondos megtervezésére utal, hogy a Shell nemrég módosította általános szerződési feltételeit, amelyek szerint az általa szállított és értékesített áru ugyan nem származhat Oroszországból, ám ez utóbbi körülmény csak akkor állapítható meg, ha a szállítmány az Orosz Föderáció területéről érkezik, vagy ha tartalmának legalább 50 százaléka – térfogatszázalékát tekintve – Oroszországban gyártott anyagból áll.
A Washington Post amúgy úgy véli, a Shell számára a stratégia a legkevésbé sem kockázatmentes. A vállalat ugyanis a múlt hónapban bocsánatkérésre kényszerült, miután kereskedői egyetlen rakomány mélyen leárazott orosz uráli nyersolajat vásároltak, ami olyan felháborodást váltott ki, hogy még az ukrán külügyminiszter is megszólalt, azzal vádolva a vállalatot, hogy „az ukrán vérből húz hasznot”.
A bocsánatkérést követően a Shell közölte, hogy "fokozatosan kivonul az orosz kőolajtermékek kereskedelméből", illetve hogy "azonnali hatállyal leállította az orosz nyersolaj vásárlását a spot piacon."
A lett „olajszőkítés” egyébként emlékeztet a korábbi, szankciókkal sújtott iráni és venezuelai nyersolaj kereskedelmének hasonló kiskapuira, amikor a Távol-Keleten évekig "malajziai" vagy "szingapúri keverékről" beszéltek.
A gyakorlat ellenben nem általános, hiszen mind a francia TotalEnergies, mind a spanyol Repsol frissített általános szerződési feltételei előírják, hogy semmilyen rakományuk "sem részben, sem egészben" nem származhat Oroszországból.
