Igazi pénzügyi paradoxon a rubel árfolyama. Március közepén még 130 rubelnél is többet kellett volna adni egy dollárért. Ehhez képest május elejére 66 rubelig süllyedt az amerikai dollárral szembeni kurzus, ami már az ukrajnai háború előtti szinteknél is alacsonyabb. 
Vajon a mi a magyarázata a két éve nem látott izmozásnak a rubelpiacon?
Furcsa módon épp a szankciók ütnek vissza. Azzal, hogy az orosz bankokat levágták a nemzetközi pénzügyi rendszerről, hogy az orosz papírokat kitiltották a nagy nyugati tőzsdékről, hogy az orosz vállalatokat egyre élesebb szankciókkal sújtják, lényegében egyetlen szereplő maradt a rubel piacán. Nevezetesen az orosz központi bank. Így a moszkvai jegybankárok kedvükre játszadozhatnak a rubel árfolyamával totálisan illikvid piacon.

Nincs olyan piaci szereplő, aki ebbe beleszólhatna, a piac „láthatatlan kezét” pedig a nulla közeli kereslet köti gúzsba. Az orosz központi bank így mesterséges keresletet teremt a rubel iránt a kiszáradt piacon. Ennek része, hogy megpróbálják rubelért adni az orosz energiahordozókat, hogy a még exportáló orosz vállalatok kénytelenek devizabevételeik 80 százalékát rubelre váltani. Ahogy a Wall Street Journal fogalmazott, a rubel az orosz központi bank által kiváltott mesterséges kómában lebeg.