Kedden reggel két évtized óta a legközelebb került az euró-dollár devizapáros az úgynevezett paritáshoz, tehát ahhoz, hogy a két vezető deviza értéke újfent kiegyenlítődik, ám várhatóan a történet itt még nem ér véget, fel kell készülni a trend folytatódására, vagyis arra is, hogy a dollárért egyre több eurót kell majd adni.
Az euró árfolyama a 2002-es, készpénzként történt bevezetésekor 0,8 dollár körül mozgott, 2006 során 1,3 dollár körül stabilizálódott, majd a dollár romlása miatt 2008-ra közel 1,6 dollárig emelkedett, 2009-ben viszont 1,4 dollárra esett vissza.
A lélektani szint felé gyengülés negatív trend volt a forint számára is, hiszen az euró gyengülésére látszólag paradox módon, bár nagyon is logikusan, a forint – akárcsak a többi európai uniós valuta – általában még nagyobb értékvesztéssel reagál. Ha az euró eléri a mélypontot, ami után már nem várják tovább gyengülni, az jó hír lenne, de a közös valuta árfolyamára sok veszély les továbbra is.
A két vezető deviza közti erőviszony szisztematikus eltolódását javarészt a két gazdasági térségben alkalmazott alapkamatok közti differencia indokolja,
hiszen míg az Egyesült Államokban a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve június 15-én 75 bázisponttal 1,50-1,75 százalékra emelte, az Európai Központi Bank még mindig 0 százalékon tartja irányadó kamatát.
Ráadásul a közeljövőben is töretlenül fennmaradni látszik a lendületkülönbség, lévén Amerikában további 0,5 százalékos emeléseket várnak idén, míg Európában még mindig az első kamatemelésre várunk, amit Christine Lagarde egyébként júliusra, azaz erre a hónapra ígért, 0,25 százalékos lépésközzel.
Az euró-forint árfolyam egyébként kora reggel a mára várt hazai kamatemelésre tekintettel 406 forint alá is leszúrt, azonban 9 óra körül már újra a 409,5 forintos szintet ostromolta, majd a 410-en is átlépett.
Noha az infláció semmivel sem kevésbé sújtja az euróövezetet, mint Amerikát, szakértők szerint főként a déli országok eladósodása és ingatag gazdaságai tartják vissza az EKB monetáris tanácsát a határozottabb döntésektől. Ez vonatkozik a zónához tartozó országok által kibocsátott államkötvények vásárlására is.
Jóllehet a frankfurti jegybank már decemberben bejelentette a pandémiás eszközvásárlási program kivezetését (PEPP), a havi vásárlások tekintetében a legütőképesebb programját, mely az eurót az alacsony kamat mellett szintén gyengíti, csakhogy júniusban azt is közölték, hogy amennyiben egészségtelen folyamatokat észlelnek a kötvénypiacon, újraaktiválhatják a megszüntetett PEPP nettó eszközvásárlásait, múlt csütörtökön pedig Lagarde úgy nyilatkozott, hogy akár új eszközt is létrehozhatnak a kötvénypiaci turbulencia mérséklésére.
Az euró és az európai devizák dollárral szembeni gyengülése akár mindaddig velünk maradhat, amíg ilyen jelentős eltérés áll fenn a két jegybank monetáris politikája között.
Az európai inflációt illetően pedig a háború folyamatosan gondoskodik negatív hírekről.
