Az elmúlt hónapokban erőteljesen megváltoztak a hazai tőzsdei folyamatok. Míg korábban az OTP súlya nyomasztóan nagy volt az indexben, és ezért a nagyobb regionális és feltörekvő piaci alapok lényegében az OTP részvényét azonosították a magyar piaccal, most teljesen elfordultak tőle, és sokkal izgalmasabb lett a Mol és a Richter mozgása az indexet nagymértékben meghatározó részvények közül. A BUX mozgása mindeközben szerényebb lett, hisz az OTP súlya még mindig jelentős benne, mondhatni horgonyozza az indexet.
A első évtizedében a BUX sokkal kiegyensúlyozottabb volt: nem alakultak még ki az óriáscégek, így sok, hasonló nagyságrendű társaság változatossá tette az indexet. Az ezredfordulón aztán jött a dotcom lufi, amikor minden érdemi fundamentum nélkül túlértékelték a befektetők a telekom szektort, és a Magyar Telekom elődcége, a Matáv árfolyama is olyan irreális magasságba emelkedett, hogy átmenetileg uralta a BUX indexet. A lufi kipukkadt, a legsikeresebb cégek viszont elkezdtek igazán nagyra nőni: az OTP, a Mol és a Richter ekkor kaptak döntő szerepet az indexben, a Telekom pedig a negyedik helyre került mögöttük.
A cégek árfolyamában időnként igen heves mozgások zajlottak: egy-egy válság, vagy egyszerűen csak tőzsdei medvepiac idején a töredékükre estek, és ennek megfelelően lerántották a BUX-ot is. Ez a folyamat különösen látványos lett az OTP esetében:
a 2008-as válság előtt 11 ezer forintig emelkedő bankpapír a válságban egészen 1240 forintig, majdnem tizedére zuhant, miközben az időben a felkapottá vált papírt lefelé végigvásárolták a kisbefektetők, óriási veszteségeket szenvedve.
A papír volatilitását mutatja, hogy a mélypont után fél évvel 7 ezer forint volt újra az ár, hogy aztán ismét visszaesve immár hosszabb időre 3 ezer körül ragadjon. 2015-ben aztán megjött a lényegében tavaly év végéig tartó fellendülés, melynek során nem csak, hogy elérte a papír a korábbi csúcsot, de azt majdnem meg is duplázta, közelítve a 20 ezer forintos értéket. Ekkor kiemelkedően nagy lett a papír súlya az indexben, egyben a tőzsdei forgalom nagyjából 50 százalékét adta az OTP, így aki a BÉT-en akart komoly tételben befektetni, többnyire OTP-t vett. Maga a BUX pedig elég jól követte az OTP mozgását nagy súlya miatt, így nem is feltétlenül kellett a papírválasztáson gondolkozni:
határidős BUX kontraktusokat lehetett nyitni, ha valaki emelkedést vagy épp esést várt a pesti tőzsdén.
Mindez a közelmúltban megváltozott. Az ukrajnai háború hatására hirtelen összeomlottak a részvényárfolyamok, azonban az OTP sérülékenyebbnek tűnt, mint a többi papír, feltehetően leginkább azért, mert a térségből menekülő befektetők már túlnyomórészt ezzel a papírral rendelkeztek, így értelemszerűen belőle adtak el hatalmas mennyiséget. A következő csapást az extraprofitadó bevezetése okozta, mivel ez az OTP esetében a alapvető fundamentumát, a nyereséget célozza. A Molt is érinti az adónem, de ott az orosz olaj árának visszaesése olyan valóban olyan gigantikus profitot eredményez, hogy az állam alig győzi az mértékének emelésével ennek érdemi részét elvonni. A Richtert pedig kevéssé érinti ez az intézkedés, iparágánál fogva.
Mindennek az lett az eredménye, hogy az OTP 8-9 ezer forint között ingadozik, miközben a Molban jelentős mozgások vannak, és a Richter is viszonylag jó teljesít. A két papírt így a visszaesésekben megvéve szép hozamot lehetett elérni, miközben a BUX jóval kevesebbet hozott ennél, hisz mozgását most az OTP tompítja.
Nem könnyű meghatározni, hogy ez az állapot hogyan változik a továbbiakban, ugyanakkor valószínű, hogy az egyedi részvények jelentősége most továbbra is nagy lesz, hisz a háború, az energiaárak változása és a gazdaságpolitika ezekre adott válaszai igen eltérően érinthetik a nagyobb tőzsdei cégeket. A befektetőknek ezért érdemes arra figyelni, hogy
a papírok fundamentumait alakító tényezők hogyan változnak, és ennek megfelelően döntést hozni az adott részvények megvételét vagy eladását illetően.
