Az MI nem okozott tömeges munkanélküliséget – a munkaerőpiac viszont átrendeződik
A 2022 végén berobbanó fejlett nyelvi modellek (ChatGPT és társai) elindították a mesterséges intelligencia (MI) harmadik nagy népszerűségi hullámát, a munkaerőpiaci vitákban pedig azóta is ugyanaz a kérdés kerül elő újra és újra: tömeges állásvesztés jön, vagy épp ellenkezőleg – a technológia végül több munkát teremt?
A látványos címekből nincs hiány: százmilliók állását fenyegeti az MI, az irodai munka eltűnik, a fordítók és az újságírók az elsők a sorban. Csakhogy a gazdaság szintjén nem az a döntő, hogy hány munkakör „érintett”, hanem az, hogy a teljes munkaerőpiacon mi lesz a nettó mérleg: több munkahely szűnik meg, mint amennyi létrejön – vagy fordítva. A legjobb kapaszkodót egy friss, 16 európai ország adatait feldolgozó kutatás adja, amely a 2011–2019 közötti időszakban vizsgálta az MI- és szoftvervezérelt automatizáció foglalkoztatásra és bérekre gyakorolt összefüggéseit.
Kitettség ≠ nettó munkaerőpiaci hatás
A legtöbb „MI miatt milliók veszítik el az állásukat” típusú becslés valójában feladatkitettségi logikából indul ki: ha egy foglalkozáson belül sok részfeladat automatizálható, akkor kevesebb emberre lehet szükség ugyanannyi munka elvégzéséhez.
Ez azonban csak a történet egyik fele. A gazdaság szintjén a technológia hatása három csatornán fut át:
- kiszorítás: feladatok és állások eltűnnek,
- termelékenységi hatás: olcsóbb, jobb termék, amitől nő a kereslet és bővül a termelés,
- újrateremtés: új feladatok, új munkakörök, új iparágak jönnek létre.
A 16 országos európai tanulmány kifejezetten ezt a keretrendszert használja, és ennek mentén értelmezi az eredményeket.
Tizenhat európai ország adatai: az MI-nek jobban kitett foglalkozásokban nőtt a foglalkoztatás
A Banco de Espana 2023-as kutatása 16 európai ország – 15 euróövezeti tagállam és az Egyesült Királyság – 2011 és 2019 közötti adatait vizsgálta. A kutatók azt nézték meg, hogy azokban a foglalkozásokban, ahol a mesterséges intelligencia nagyobb szerepet kaphat, hogyan alakult a foglalkoztatás és a bérek helyzete.
Az összesített eredmények szerint minél inkább érintett egy szakma az MI által, annál inkább nőtt a benne dolgozók aránya a vizsgált időszakban. Európában 2011 és 2019 között nem az történt, hogy az MI-hez jobban kötődő munkakörök eltűntek volna, hanem inkább az, hogy ezekben átlagosan több ember dolgozott.
A kutatás becslése szerint az erősebben érintett foglalkozásokban néhány százalékkal nagyobb mértékben bővült a foglalkoztatás, mint a kevésbé érintettekben. Ez azért fontos, mert közvetlenül szembemegy azzal a narratívával, amely szerint az MI automatikusan tömeges állásvesztést okoz.
A bérekre nem jött ki stabil, egyértelmű hatás
A foglalkoztatási összefüggésnél jóval óvatosabb a kép a bérek esetében. A tanulmány konklúziója szerint az MI és a bérek kapcsolata:
- az egyik mérőszám szerint negatív, de „alig szignifikáns”,
- a másik mérőszám szerint pedig statisztikailag nem szignifikáns.
Vagyis hiába nőhetett az MI-nek jobban kitett foglalkozások foglalkoztatási súlya, ebből nem következik automatikusan széles körű bérnövekedés.
A különbségek kulcsa: digitalizáció, oktatás, rugalmasság
A tanulmány szerint az eredmények erősen heterogének országonként:
a foglalkoztatási kapcsolat több országban pozitív, de a hatás mértéke jelentősen eltér.
A szerzők azt is megvizsgálták, hogy a különbségek összefügghetnek-e intézményi és strukturális tényezőkkel.
A korrelációs eredmények alapján az MI-hez köthető foglalkoztatási hatás általában nagyobb azokban az országokban, ahol:
- fejlettebb a digitális környezet (DESI),
- jobb a kormányzási minőség (WGI),
- magasabb az oktatás szintje (PISA, felsőfokú végzettség aránya).
Ezzel szemben gyengébb lehet ott, ahol:
- erősebb a termékpiaci szabályozás (alacsonyabb verseny),
- merevebb a foglalkoztatásvédelem.
A nagy kép tehát az, hogy az MI munkaerőpiaci hatása nem „sorsszerű”: az, hogy egy ország inkább nyer vagy veszít, részben azon múlhat, mennyire gyors a technológia diffúziója, milyen a humán tőke minősége, és mennyire rugalmas a gazdaság.
Szoftver vs. MI: nem ugyanaz a történet
A kutatás egyik tanulsága, hogy a mesterséges intelligenciát nem érdemes automatikusan egy kalap alá venni a korábbi digitalizációs hullámokkal. A szerzők ugyanis külön megnézték azt is, hogy a „hagyományos” szoftveres automatizáció – például ügyviteli rendszerek, adminisztrációs programok, digitális folyamatok – hogyan függött össze a foglalkoztatással.
Itt már nem jött ki olyan egyértelmű kép, mint az MI esetében:
országonként nagyon eltérő eredményeket találtak, összesítve pedig inkább az látszik, hogy a szoftverek terjedése önmagában nem magyarázza a foglalkoztatás változását.
A kutatás arra is utal, hogy a mesterséges intelligencia nem egyszerűen „még több szoftver”, hanem részben más jellegű feladatokat érint. Vagyis nem ugyanazok a munkakörök kerülnek előtérbe vagy nyomás alá, mint a korábbi digitalizációs korszakokban.
Fontos kitétel: a generatív MI-hullám (2022 után) még nincs benne a számokban
A 16 országos európai kutatás 2019-ig tart, ezért a ChatGPT-korszak – amely főként a szolgáltatószektort és a tudásmunkát érintheti – nem jelenik meg benne közvetlenül. A szerzők is hangsúlyozzák:
túl korai lenne biztosan megmondani, hogy az MI legújabb hulláma milyen mértékben terjed át a gazdaság egészére.
Ez azért kritikus, mert a generatív MI a korábbi automatizációs hullámokhoz képest sokkal inkább olyan területeken képes időt megtakarítani, ahol eddig a munka „emberi értelmezést” igényelt:
- szöveg
- elemzés
- ügyfélszolgálat
- dokumentumkezelés
- kutatás
- kódolás
Mit mondanak az eddigi adatok a pánik közepén?
A jelenlegi kutatások alapján egyelőre nem az látszik, hogy a mesterséges intelligencia már most nettó tömeges munkanélküliséget okozott volna. A 16 európai ország 2011–2019 közötti adatai szerint az MI-nek jobban kitett foglalkozásokban átlagosan nőtt a foglalkoztatás, miközben a bérekre nem mutatható ki stabil, egyértelmű hatás, és az országok közti különbségeket nagyrészt a digitalizáció, az oktatás és a munkaerőpiaci rugalmasság magyarázhatja.
A nagy kérdés innentől nem az, hogy lesznek-e vesztesek – lesznek –, hanem az, hogy a termelékenységi többlet mekkora lesz, és a gazdaság képes-e elég gyorsan új munkahelyeket teremteni, illetve a munkaerőt átcsoportosítani. Ebben a versenyben a digitálisan fejlettebb és rugalmasabb országok előnyben lehetnek, a rutinfeladatokra épülő szerkezetek pedig könnyebben kerülhetnek nyomás alá.
