Recesszió – az vajon mi?

Az ezen sorokat olvasók számára feltételezhetően nem kell túlmagyaráznunk a fogalmat, ugyanakkor valljuk be, ha pár, közérthető mondatban kellene összefoglalnunk a jelenséget a gazdasággal nem foglalkozók számára, nem is lennénk olyan könnyű helyzetben. Recesszió, amikor esnek a részvényárfolyamok? Amikor sokan elveszítik az állásukat? Amikor a nagy autógyáraknak ugyanolyan rosszul megy, mint a sarki zöldségesnek? Amikor negatív GDP-számokat publikálnak a statisztikai hivatalok? Ugye, hogy nem is olyan egyszerű a helyes választ megtalálni!

Maga a recesszió kifejezés latin eredetű, szó szerinti fordításban visszalépést jelent. Számos közgazdász értelmezése szerint ez a „gazdasági visszalépés” akkor valósul meg, amikor két egymást követő negyedévben a GDP növekedése a megelőző negyedévhez képest negatív. Ezen meglehetősen technikai jellegű megfogalmazás miatt (a GDP alakulását számos technikai tényező befolyásolja, például a készletszintek alakulása) ugyanakkor tanulságos megvizsgálnunk a tengerentúli gyakorlatot is. Különösen a mostani helyzetben!

Az USA-ban a recesszió kapcsán a végső szót egy non-profit intézmény, a National Bureau of Economic Research (NBER) mondja ki, honlapjukon részletes összefoglalóban bemutatva az általuk használt módszertant. A NBER szerint a recesszió „a gazdasági aktivitásban mutatkozó jelentős visszaesés, ami a gazdaság széles körét érinti és időben tovább tart, mint pár hónap”. Mélység, szélesség, időbeliség – szól tehát az intézmény hármas kritériumrendszere, hozzátéve, hogy bizonyos speciális esetekben (lásd 2020 tavaszának rövid Covid-recesszióját) eltérő súlyokkal kerülnek egyes tényezők figyelembevételre.

Az amerikai recessziódefiníció tehát rugalmasabb, mint a pusztán statisztikai megközelítés,már csak azért is, mert nem csupán a GDP-adatokat veszi figyelembe, hanem gazdasági indikátorok széles körét. Személyes jövedelmek, foglalkoztatottsági adatok, háztartási fogyasztási statisztikák, ipari termelés – hogy csak párat említsünk a NBER által figyelt havi adatok közül. Nincsenek fix szabályok, nincsenek fix súlyok – az NBER tehát számok alapján, de egy picit érzésre dönt minden egyes alkalommal.

És hogy miért érdekes mindez különösen a mostani helyzetben? Alapvetően azért, mert a két megközelítés eltérő üzeneteket küld. Elég csak az USA esetére gondolnunk, ahol számos egyedi tényező hatására a két egymást követő negatív GDP-növekedésű negyedév már a hátunk mögött van 2022 első félévében, mégsem valószínű, hogy a NBER értelmezése alapján már recesszióról beszélnénk. A munkaerőpiac és a lakossági fogyasztás bár veszít momentumából, összességében még erős – nem véletlenül kapaszkodnak az amerikai politikusok is ebbe az értelmezésbe –, így tehát a gazdaság egészét érintő, mély visszaesésről nehéz lenne egyelőre beszélnünk.

Sokat fognak vitatkozni tehát a közgazdászok és gazdaságpolitikai döntéshozók a helyes megközelítésről – ezt a vitát ugyanakkor szerintem meg is hagyhatjuk nekik, különösen azért, mert a recesszió mindig valahol szubjektív érzékelés is. Egy állását elveszítő munkavállaló már recessziót érez, amikor egy ügyesen navigáló vállalkozónak még lehet, hogy jól megy a szekér – a statisztika egyik legnagyobb kihívása mindig is ezen egyéni szintű folyamatok kollektív megragadása volt (gazdasági recesszió az, amikor a szomszédod elveszti az állását; amikor te is, az már gazdasági depresszió – tartja a régi mondás).

A recesszió tehát bonyolult dolog, nemcsak gazdasági, hanem definíciós szempontból is. Ha gazdasággal nem foglalkozó ismerőseim engem fognak kérdezni az elkövetkező hónapokban, abban ugyanakkor biztos vagyok, hogy nem GDP-számokról kezdek majd el nekik beszélni. Nem csupán közgazdász szemmel tartom ugyanis jobbnak az NBER megközelítését, hanem valahogy az kézzelfoghatóbb és életszagúbb is: összgazdasági szinten recesszió akkor van, amikor a gazdasági aktivitás széles körben, tartósan és jelentősen lassul.