Nem olyan régen még a kereskedelmi bankok – főként a tengerentúliak – akár a defenzív papírok listájára is rákerülhettek a befektetők körében, a kamatemelési ciklus előrehaladásával azonban jelentős árfolyamesést szenvedtek el, erős fájdalmat okozva az infláció hatásától a bankszektorba menekülő szereplőknek.


 

Az XLF ETF (pénzügyi szektor) és az S&P 500 teljesítménye
 

A járvány okozta lezárásokkal felerősödő kereslet-kínálati egyensúlytalanságok és az erősen támogató gazdaságpolitikai intézkedések kettősének hatására elharapódzó infláció szép lassan bizonyossá tette a szigorítás és a kamatemelések eljövetelét. A magas inflációs környezet és a magasabb alapkamat első látásra nem indikálná a bankrészvények esését, sőt inkább kedvező alternatívát is nyújthattak a piac egyes egyéb szereplői helyett. Azonban ezzel a gondolatmenettel van egy kis probléma.

Az emelkedő alapkamat növekvő marzsokat jelent a bankok számára, a kereskedelmi bankok pénzügyi teljesítménye azonban prociklikus – tehát a gazdaság állapotától erősen függő –, magasabb fogyasztói költekezésnél magasabb bevételt is tudnak realizálni. Jelen esetben a kamatemelési ciklus nemcsak hogy mérsékelni fogja a gazdasági növekedést, hanem jelentősebb lassulás, akár visszaesés is előfordulhat a GDP vonatkozásában (az Egyesült Államokra értelmezve, de globálisan is releváns). Lényegében a recessziós várakozások miatt teljesítenek rosszul a tengerentúli bankok részvényei a magasabb kamatkörnyezetben. De akkor hogyan tovább?

A bankok a korábban említett prociklikusságuk miatt előre jelezhetik a gazdasági és tőzsdei kilábalás kezdetét, miután a befektetők ismét ezekhez a vállalatokhoz fordulnak.

Az amerikai bankok között kedvező értékeltségek alakultak ki, jó pár nagyobb szereplő 10 alatti P/E-mutatóval rendelkezik, és a könyv szerinti érték alatt kereskedett cégeket is találni.