Három okból sem térhet vissza az alacsony a világgazdaságba – mondta Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (EKB) egykori elnöke (2003–2011) a német Handelsblatt üzleti lapnak az EKB megalapításának 25. évfordulója alkalmából adott interjújában.
A jegybankár szerint először is a jövőben a globalizáció már nem csökkenti úgy a költségeket és az árakat, mint eddig, hiszen épp az ellenkezőjét látjuk, egyfajta deglobalizációs folyamat vette kezdetét.
Mindenki megpróbálja bebiztosítani magát a túl hosszúra nyúlt globális értékláncok kockázatai ellen. Az Egyesült Államok is jól láthatóan arra törekszik, hogy közelebb vigye beszállítóit a hazai piacához.
A második ok a növekvő egyenlőtlenség, a harmadik pedig a klímabarát gazdaság megteremtésére való törekvés.
A szociális egyenlőtlenség kapcsán Trichet kiemelte, hogy például az Egyesült Államokban az alacsonyabb keresetűek jövedelme alig emelkedett az elmúlt tíz évben. Szerinte az ezzel szemben felhorgadt tiltakozás hajtotta az amerikai szavazókat Donald Trump táborába, ám az Egyesült Államokon kívül is széles körben elterjedt az a felfogás, hogy az alacsonyabb jövedelműek nem részesülnek méltányos bánásmódban.
A magukat kisemmizettnek érző rétegek pedig előbb-utóbb kiharcolják a magasabb béreket, ami fokozza a nyomást az árakra.
A zöldátmenettel kapcsolatban azt az összefüggést világította meg a francia bankvezető, hogy az emiatt szükségessé váló
tömeges beruházások következtében megszűnik az az eddigi kedvező helyzet, hogy a megtakarítások összege makroszinten meghaladta a beruházások költségét.
Ezért jószerivel nem volt inflációs nyomás, és huzamos ideig alacsonyak maradhattak a kamatok.
Jean-Claude Trichet ugyanakkor megvédte jelenlegi utódait is, az EKB mostani vezetését ugyanis sokan késlekedő reakcióval vádolták, mondván, a Fed jóval hamarabb megkezdte a monetáris politika szigorítását.
Úgy vélte, nem meglepő, hogy az egy évtizednyi alacsony inflációs időszak után eltartott egy darabig, mire a közgazdászok, a vállalatok és a központi bankok is megértették, hogy alkalmazkodniuk kell a drámai fordulathoz, mivel nem átmeneti megbicsaklásról van szó.
Eleinte annak a megállapítása is nehézséget okozott, hogy pontosan mi okozza a gyorsuló áremelkedéseket.
A kérdés mindenekelőtt ez volt, hogy a kínálati oldal gyengesége játssza-e a fő szerepet az energia- és élelmiszerárak emelkedésében – ami ellen a központi bankok nem sokat tehetnek –, vagy a pandémia visszahúzódása nyomán a kereslet pörgött fel túlzottan.
Egy dolog azonban a bankár szerint világos, a kínálat visszaesése nagyobb szerepet játszott Európában, mint Amerikában.
Mindent összevetve az EKB kormányzótanácsa nem tétovázott, sőt, rekordidő alatt emelte 3,75 százalékra az eurózóna irányadó kamatát.
Trichet ugyanakkor azt vallja, hogy a lényeg nem is annyira a kamat konkrét mértéke, sokkal inkább az, hogy a központi bankok ragaszkodjanak a 2 százalékos inflációs célhoz, és ezt tegyék nyilvánvalóvá mindenki számára.
Nem lenne ugyanis bölcs dolog elkötelezniük magukat egy adott kamatláb mellett, ehelyett az irányt kell jelezni, de egyszersmind rugalmasnak is kell maradni.
