Szerző: Füleki Ferenc, a Generali Alapkezelő Zrt. portfóliómenedzsere
A modern portfólióelmélet egyik zsenialitása, hogy összeköti a hozamot a kockázattal, és arra ösztökél, hogy hatékonyabb portfóliót állítson össze a szakavatott befektető azáltal, hogy választ ad arra a kérdésre: hogyan súlyozzam a befektetésem elemeit a saját hasznosságom mellett?
Ebben a frameworkben nemcsak a hozam, hanem a kockázat és a termékek közötti kapcsolat is kiemelt szerepet kap, egyéb korlátozó feltételek mellett. Sajnos kevesen vetemednek arra, hogy elkezdjék kiszámolgatni, adott portfólió-összetétel milyen tulajdonságokkal rendelkezik, pedig
egy-egy optimalizációs gyakorlatból bizony nagyon sokat lehet ám tanulni, a kritikák ellenére.
A legfontosabb kritikája ennek a gyakorlatnak, hogy historikus adatokra alapozza az eszközallokációs döntéseket. Ugyan el szoktuk mondani, hogy a múlt nem garantálja, hogy milyen lesz a jövő, de bizony a múlt fontos információtartalommal bír. Elég, ha csak azt említem, hogy milyen volt az elmúlt években realizálható hozamok átlaga, és milyen ingadozás (szórás) mellett sikerült ezt produkálnia annak az összetételnek.
Fotó: MTI / RTR
Ha ezt mind idősorosan kigyűjtjük, akkor a termékek közötti korrelációk is megjelennek, amire potenciálisan „ingyenebédként” is szoktak hivatkozni. Ugyanis nem állít kevesebbet a Harry Markowitz által először 1952-ben bemutatott modell, mint hogy ha ellentétes korrelációval rendelkező, pozitív várható hozamú eszközöket rendezünk egy portfólióba, akkor módunkban állhat egy olyan portfólió kialakítása, amelynek várható hozama az adott egyénnek megfelel, de közben a kockázatossága (hozamok szórása) már kisebb.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy jobb hozam-kockázat aránnyal rendelkező portfóliónk lesz ugyanazokból az elemekből, csak eltérő súlyok mellett. Továbblépve, lehetne az a feladat, hogy a rendelkezésre álló befektetési univerzumunkból alkossuk meg azt a portfóliót, ahol a Sharpe-rátánk (egy mutató, amelyben elosztjuk a portóliónk kockázatmentes hozam feletti részét a portfólió szórásával) a maximális.
Lehetne. Ugyanis ezt visszatekintő jelleggel tudjuk csak elvégezni, és a súlyok által adott válasz csak „mintán belül” lenne igaz, a jövőben, azaz „mintán kívül” már korántsem biztos.
Van azonban egy megközelítés, amely pontosan azt állítja, hogy a múlt fog bekövetkezni. Ez pedig a trendkövetés vagy momentum trading, ahogy tetszik.
Ugyanis ha az árfolyamok vizsgálata mellett azt látjuk, hogy emelkedő trendünk van, akkor ennek a trendnek a folytatódását vetítjük előre. Ezen megközelítés mellett alkalmazva Markowitz optimalizációs gyakorlatát, mintán kívül is jobb eredményeket kaphatunk. Ám nem állnék meg itt.
Nem gátol meg bennünket semmi, hogy ne ragadjunk ki a múltból olyan darabokat, amelyekről el tudjuk képzelni, hogy a befektetési horizontunk alatt is hasonló pályát járnak majd be azok az eszközök, amelyek a portfóliónkat alkotják.
Játék a számokkal – mondanák egyesek. Én meg azt mondom, hogy inkább egy módszer, amellyel jobban megismerem a portfólióm várható hozamának, kockázatosságának jellegét,
és ezáltal megalapozottabb döntést tudok hozni egy olyan világban, ahol az egyetlen biztos dolog a bizonytalanság. Persze ettől még el kell találni a megfelelő eszközöket. 😉
