Jó hír lehetne a piacoknak, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve által preferált inflációs mérőszám, a személyes fogyasztási kiadások árindexe (PCE) 2 százalékkal nőtt az előző negyedévhez képest, amely megegyezik a harmadik negyedévivel, s összhangban van a Fed céljával. Ez akár a márciusi kamatvágás előszele is lehetne, amire már nagyban spekulál a Wall Street. Mégsem eszik olyan forrón a kását, mert a másik inflációs mutató, a fogyasztói árindex (CPI) nem ennyire hűvös, decemberben megugrott az index.
Az Egyesült Államokban két módszerrel számítják az inflációt. Az egyik a fogyasztói árindex, a CPI, a másik pedig a kereskedelmi minisztérium által közzétett személyes fogyasztási kiadások (PCE) árindexe. A CPI általában valamivel magasabb, mint a PCE. Ám a két index eltérő szerkezete miatt a köztük lévő rés néha invertálódik. Miután a Fed a PCE-inflációt részesíti előnyben, a mezei befektetők meg jobbára a fogyasztó árindexet (CPI) figyelik, hol a piac lát magasabb inflációt, hol a jegybankárok.
Most a PCE árindex trendje ellentétben áll a fogyasztói árindexével, mert a CPI a módszertani különbségek miatt jobban megragadja a fogyasztók által tapasztalt árakat.
Jó kérdés, hogy mit lép a Fed, ha az általa preferált mutató utal a kamatvágás lehetőségére. Tiffany Wilding, a Pimco elemzője szerint épp ezért nagyon
kiszámíthatatlan a jegybankárok márciusi reakciója.
Tovább színezi a képet, hogy januárban két meglepő munkaerőpiaci adat is a gazdaság túlfűtöttségét jelezte, ami a tavaszi kamatvágás ellen szól.
