A január 13-án véget ért héten a munkanélküli-biztosításra újonnan benyújtott kérelmek száma 187 ezer volt, ami 16 ezres csökkenés az előző időszakhoz képest, s elmarad a Dow Jones 208 ezres előzetes becslésétől. Ráadásul tavaly szeptember óta a legalacsonyabb szint. A folyamatos igények száma 1,806 millió, ami 26 ezres csökkenés, s szintén elmarad a FactSet 1,83 milliós becslésétől.
A 10 éves amerikai referencia-államkötvény hozama 4,135 százalékra emelkedett az adatközlés nyomán.
A vártnál feszítettebb amerikai a jegybankárok óvatosságát igazolja, hogy a gazdaság mégsem hűlt le annyira, mint ahogy azt eddig látták. Egyúttal a márciusi kamatcsökkentésre tett piaci fogadások esélye is csökkent. A Wall Street már annyira beleélte magát a közelgő kamatvágásba, hogy hosszú hetek óta szinte már csak a menetrenden folyik az elemzői vita. Mintha csak az lenne a kérdés, hogy már tavasszal vagy majd nyáron kezdje kamatcsökkentési periódusát a Fed.
Magyarázatban, persze, most sincs hiány. Rögtön szóba került a szezonalitás, mondván, év elején akár emiatt is ingadozhatnak az adatok. Egy másik közkeletű magyarázat szerint, hiába hűl a munkaerőpiac, ha a munkaadók emlékezetében még élénken él, hogy milyen nehézkes volt a világjárvány idején a toborzás, ezért vonakodnak az elbocsátásoktól, s inkább tartalékot képeznek cégen belül.
Szintén a munkaerőpiac forrósodását jelezte a január elején közzétett decemberi adat az amerikai új munkahelyek számáról. A decemberi adat azért lepte meg a piaci szereplőket, mert a valós folyamatokat novemberben torzították a sztrájk után a futószalagokhoz visszatérő autóipari dolgozók.
Amíg a munkaerőpiac feszességének tavalyi, egyenletesen lassuló üteme az hirtelen lassulásával párosulva optimizmusra adott okot, azt sugallta, hogy a gazdaság úgynevezett puha landolással szállhat ki a Fed kamatemelési periódusából. Ami azt jelentené, hogy az infláció nélkül enyhül.
Januárban immár a második munkaerőpiaci adat táplálja a piaci pesszimizmust.
