A jüan tavaly több mint 3 százalékot veszített értékéből a zöldhasúval szemben, ami akár jó hír is lehetne egy olyan országban, amelyet a világ műhelyének, gyártósorának neveznek. A gyenge a jüan ugyanis az exportot támogatja. Ám Kína hosszú évek óta mégis inkább arra törekszik, hogy valutája ellensúlyozza a dollár dominanciáját. Emiatt a jüan értéke a kínai gazdaságba vetett bizalom kifejeződése. Ezért a Peking az elmúlt hónapokban többször is beavatkozott, s megtámasztotta a gyengélkedő jüant, hogy ellensúlyozza az ingatlanpiaci hanyatlás és a visszafogott fogyasztás hatását. Arról nem is szólva, hogy a tőke menekülése is beárnyékolja a világpénzről szőtt álmokat.
Jelentősen finomult a pekingi intervenciós technika az elmúlt évtizedben. Amíg 2015-ben a Kínai Nép Bank ezer milliárd dollár tartalékot égetett el, hogy stabilizálja a jüant, tavaly már egészen más megközelítést alkalmazott. Egyrészt a központi bank lehetővé tette a bankok számára, hogy kevesebb devizát tartsanak tartalékban, egyúttal megnehezítette a dollár vásárlását. Ennél is legfeltűnőbb monetáris beavatkozás volt, hogy az a belföldön használatos onshore jüan napi referencia-árfolyamát rendszeresen a piac által várt értéknél erősebb jüankurzuson rögzítették.
Ami egyértelmű jelzés volt a piacoknak, hogy a jegybankárok nem hagyják, hogy a jüan újabb mélypontra zuhanjon.
Az onshore jüan napi kilengése a reggelente közzétett referencia-árfolyamhoz képest csupán plusz-mínusz 2 százalék lehet. Bár a külföldön forgó offshore jüan szabadabb kereskedelmű, de a pekingi kormány és az állami tulajdonú vállalatok jüanban denominált kötvényeket bocsátanak ki Hongkongban, amelyek felszívják a likviditást, s elemzők szerint, néha az állami tulajdonú bankok gázolnak a piacra, hogy csökkentsék az offshore jüan kínálatát, támogatva az árfolyamot.
A Reuters 28 piaci szereplővel készített interjúkat, s legalább két tucat olyan esetet azonosítottak, amikor a pekingi szabályozók tavaly összehangolt intézkedésekkel csökkentették a jüanra nehezedő erős nyomást. Míg Pan Gongsheng, a Kínai Nép Bank kormányzója úgy fogalmazott: a szabályozók kivédik az árfolyam túllövésének kockázatát és fenntartják a devizapiaci műveletek stabilitását.
Mindeközben
az intervenciók annyira lehűtötték a kínai devizapiacot, hogy összezsugorodott a kereskedési volumene, s ez csökkenti a jüan sanszát, hogy globális tartalékvalutává váljon
– mondták elemzők a Reutersnek.
A kínai jegybankárokra nehezedő nyomást tükrözi, hogy tavaly a jüan annak ellenére is 2,8 százalékot esett a dollárral szemben, hogy az irányadó dollárindex 2,2 százalékot veszített értékéből. És a jüan a dollárral szemben szeptemberben 16 éves mélypontra zuhant.
Akkor behívták a Kínai Nép Bankba a kereskedelmi bankok vezetőit, s felszólították őket a dollárvásárlások visszafogására.
Ennek fényében nem tűnik véletlennek, hogy októberben 73 százalékkal csökkent az onshore jüan kereskedett mennyisége.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a jüan kényelmesen stabilizálódott a szeptemberi mélypont felett, vagyis a piaci szereplők nem szállnak szembe nyíltan a pekingi jegybankkal. De arról sem beszélhetünk, hogy belenyugodtak volna a vereségbe. Illikvid piacon alakult ki a törékeny egyensúly.
