A békéltető eljárás elsődleges célja, hogy a fogyasztó és az érintett pénzügyi szolgáltató megállapodásra jusson és az eljárás egyezségkötéssel záródjon. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, azt a PBT jóváhagyja (jóváhagyó határozat). Ennek eredményeként az egyezség bírósági úton végrehajthatóvá válik. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a pénzügyi szolgáltató az egyezséget teljesítési határidőn belül nem teljesíti, a fogyasztó kérheti a bíróságtól a PBT határozatának végrehajtási záradékkal történő ellátását.
Mi történik, ha az egyeztetés során a feleknek nem sikerül megállapodniuk, a fogyasztó kérelme a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a PBT álláspontja szerint azonban megalapozott? Ezekben az esetekben a meghozandó határozat típusa más abból a szempontból, hogy tett-e a pénzügyi szolgáltató alávetési nyilatkozatot; illetve, a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igény, az ügyérték a jogszabályi alávetés értékhatárát meghaladja-e.
De mi az az alávetés?
Az alávetés lehet önkéntes – a pénzügyi szolgáltató döntésén alapuló –, vagy jogszabályi alávetés. Az önkéntes alávetés a pénzügyi szolgáltató írásban tett nyilatkozata, amelyben vállalja, hogy a PBT eljárásában hozott határozatában foglaltaknak egyezség hiányában eleget tesz, azaz azt magára nézve kötelezőnek ismeri el. Ez a pénzügyi szolgáltató döntésén alapul. Lehet általános alávetés, amikor az ügy ismerete nélkül, előre és visszavonásig (korlátozással vagy anélkül) veti magát alá a PBT által meghozandó döntéseknek. Alávetési nyilatkozatában a pénzügyi szolgáltató ugyanis korlátozhatja kötelezettségvállalásának mértékét, illetve hatályát a jogvita tárgyának általa meghatározott értékében vagy egyéb más módon. Például bizonyos összeghatárig terjedő ügyértékű ügyekben fogadja el a PBT határozatát, vagy egyes típusú termékekkel kapcsolatos jogvitákban tesz csak általános alávetési nyilatkozatot. A pénzügyi szolgáltatók által tett általános alávetési nyilatkozatokról nyilvánosan elérhető lista áll rendelkezésre a Pénzügyi Békéltető Testület honlapján.
A pénzügyi szolgáltató a konkrét ügy ismeretében is tehet alávetést, ezt nevezzük eseti alávetésnek. 2017. január 1-jétől él a jogszabályi alávetés intézménye is, amely azt jelenti, hogy a pénzügyi szolgáltató döntésétől függetlenül, a törvény rendelkezése alapján hozhat kötelező határozatot a PBT a pénzügyi szolgáltatóval szemben.
A jogszabályi alávetés értékhatára emelkedett 2024. január 1-jétől a korábbi egymillióról, kétmillió forintra.
A PBT e módosítás következtében hozhat alávetés hiányában is kötelezést tartalmazó határozatot azokban az ügyekben, ahol az ügyérték nem haladja meg a kétmillió forintot.
Kötelezést tartalmazó határozatot akkor hoz a PBT, ha a felek az eljárásban nem kötöttek egyezséget és a lefolytatott eljárásban a jogsértést megállapítja, és a pénzügyi szolgáltató vagy alávetési nyilatkozatot tett, vagy az ügy a jogszabályi alávetés hatálya alá tartozik. A kötelező határozatban foglaltak teljesítésének elmaradása esetén a fogyasztó kérheti a bíróságtól a PBT határozatának végrehajtási záradékkal történő ellátását.
Milyen esetben hoz a PBT ajánlást? Mi a különbség az ajánlás és a kötelező határozat között?
Ajánlást akkor ad ki a PBT, ha a felek az eljárásban nem kötöttek egyezséget, és a lefolytatott eljárás eredményeként a jogsértést megállapította, és a pénzügyi szolgáltató nem tett alávetési nyilatkozatot, és az ügy nem tartozik a jogszabályi alávetés hatálya alá, azaz a fogyasztó igénye meghaladja a kétmillió forintot. Az ajánlásban foglaltak bírósági végrehajtás útján történő kikényszerítésére nincs lehetőség. Tehát az alávetés megléte és az ügyérték határozza meg, hogy egyezség hiányában, megalapozott fogyasztói igény esetén a PBT kötelezést tartalmazó határozatot, vagy ajánlást hoz.
Milyen esetben hoz a Pénzügyi Békéltető Testület eljárást megszüntető határozatot?
Ha a fogyasztó visszavonja kérelmét, vagy a felek közösen kérik az eljárás megszüntetését. Erre gyakran eljáráson kívüli megegyezések esetében kerül sor, hiszen a kérelmező, vagy a felek közösen bármikor dönthetnek úgy, hogy nem kérik a PBT további közreműködését, és annak jóváhagyó határozatát sem.
Ha a tényállás tisztázásához elegendő okirati bizonyíték nem áll rendelkezésre, vagy ha tanúk meghallgatására, szakértő kirendelésére, azaz, ha olyan széles körű bizonyítás lefolytatására lenne szükség, amely a PBT eljárása keretében nem biztosított, szintén az eljárás megszüntetésére kerül sor. Azokban az esetekben, ahol a PBT álláspontja szerint a kérelmező által vélt jogszabálysértés vagy szerződésszegés nem történt meg, a pénzügyi szolgáltató nem vétett, a megszüntető határozatban azt állapítja meg a PBT, hogy a szolgáltató jogszerűen járt el, szerződésszegést vagy jogszabálysértést nem követett el, a kérelem megalapozatlan.
Milyen jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre a PBT egyes döntéseivel szemben?
A Pénzügyi Békéltető Testület határozatával szemben fellebbezésre nincs lehetőség. Sem a PBT elnöke, sem a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nem helyezheti hatályon kívül a Pénzügyi Békéltető Testület határozatát.
A békéltetési eljárás igénybevétele nem korlátozza viszont a fogyasztónak azt a jogát, hogy ha nem ért egyet a PBT álláspontjával, igényét bírósági eljárás keretében érvényesítse.
A kötelezésekkel és az ajánlásokkal szemben keresetet lehet benyújtani a Fővárosi Törvényszékhez a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül.
Ebben a határozat hatályon kívül helyezését lehet kérni, ha a PBT tanácsban járt el és a tanács összetétele vagy eljárása nem felelt meg az MNB törvény rendelkezéseinek; a PBT-nek nem volt hatásköre az eljárásra; a kérelem meghallgatás nélküli elutasításának lett volna helye. Továbbá az ajánlások és a jogszabályon alapuló kötelezések esetében a határozat érdemi része is támadható a jogorvoslat keretében.
Jelentős változás január 1-jétől az is, hogy a pénzügyi szolgáltató terhére megállapított döntéssel szembeni egyet nem értésnél a pert a jövőben minden esetben a pénzügyi szolgáltatónak kell kezdeményeznie.
Megszűnt az ajánlások és a jogszabályi alávetéseken alapuló kötelezések esetére alkalmazott eltérő jogorvoslati rend, vagyis az ellentmondás lehetősége.
A jövőben nem a kérelmezőknek kell pert indítaniuk azért, hogy a PBT jogszabályi alávetésen alapuló kötelezésében foglaltakat a bíróságoktól is kérjék megállapítani. Ha a PBT döntését a pénzügyi szolgáltató vitatja a perrel kapcsolatos felperesi feladatok és költségek a jövőben minden esetben őt és nem a kérelmezőt terhelik, a perben a pénzügyi szolgáltató a PBT-vel áll szemben, nem a kérelmezővel. A peres eljárásban a bíróság dönti el, hogy a PBT által hozott határozatot hatályában fenntartja-e vagy azt hatályon kívül helyezi.
A jogszabályváltozás a kötelező alávetés megemelt ügyértékével, illetve az eddig eltérő peresítési szabályok egységesítésével egyértelműen a fogyasztói érdekeket erősíti. A törvénymódosítás ugyanakkor nem változtat a Pénzügyi Békéltető Testület gyakorlatán, hogy minden fogyasztói jogvitában az elsődleges cél az, hogy az eljárás a felek által kölcsönösen elfogadott megállapodással záródjon le akár az eljáráson belül, akár azon kívül.
