Csak a lakossági befektetések menthetik meg Európát

Az európaiaknak újra hazárdjátékosokká kell válniuk: az uniós állampolgárok bankszámláin több mint tízezermilliárd euró – az amerikai gazdaság egyharmada – üldögél tétlenül, ahelyett, hogy az a tőzsdéket és a hazai vállalatokat erősítené. A kontinensnek lakossági befektetésekre van szüksége, hogy véget érjen a stagnálás, ám ehhez Brüsszelnek is ki kellene alakítania egy biztonságos környezetet.

A 27 tagállamnak és az európai vezetésnek most van az utolsó esélye arra, hogy lebontsa az akadályokat a gazdaság újraélesztése előtt. Az ehhez szükséges részvénypiaci és befektetési reformcsomagot az Európai Bizottság tőkepiaci uniónak nevezi, befejezése pedig évtizedek óta várat magára: az unalmas elnevezés egy piaci forradalom katalizátorát rejti, amely újra az élvonalba repítheti az EU-t.

– nyilatkozta a Politicónak Niels Brab, a Deutsche Börse tőzsdecsoport szabályozási ügyvezetője.

Az EU régi nagy büszkesége az egységes piac, amely hivatalosan lehetővé teszi, hogy az emberek, a pénz és az áruk akadálytalanul mozoghassanak a blokkon belül, hasonlóan olyan nagy országokhoz, mint az Egyesült Államok. A valóságban azonban nem váltotta be ezt az ígéretet, különösen a pénzforgalom tekintetében, és ennek gazdasági következményei mostanra nyilvánvalóvá váltak.

A tőkepiaci unió kísérletet tesz arra, hogy ezt helyrehozza, így nem csoda, hogy rengeteg befolyásos támogatója van. Emmanuel Macron francia elnök például az év elején létfontosságúnak nevezte a reformok bevezetését, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig bejelentette, hogy a közelgő ötéves hivatali idejét a „beruházásoknak és a valóban közös piacnak” szenteli.

Nem nehéz belátni, hogy miért van szükség ilyen merész elképzelésre:

• az európai gazdaság egyre inkább lemarad az Egyesült Államok és Kína mögött;
• az ipar visszaesőben van;
• a pénzszűkében lévő startupok kisebbek és kevésbé sikeresek, mint tengerentúli riválisaik;
• az EU költségvetési szabályai pedig lehetetlenné teszik a valóban fontos beruházások támogatását.

– figyelmeztetett Stéphane Boujnah, a legnagyobb európai tőzsdecsoport, az Euronext vezérigazgatója.

Nyugdíjjal teletömött malacpersely

Az európaiak tízezermilliárdon ülnek, ez a pénz azonban szinte mozdulatlan. Alacsony hozamú bankszámlákra száműzve, a távoli nyugdíjra várnak a megtakarítások, alig valamit hozzátéve a gazdaság forrásaihoz, emiatt pedig a tulajdonosaikat sem szolgálják megfelelően.

Az Egyesült Államokban a háztartások közel 60 százalékának van részvénytulajdona, közvetlenül vagy közvetve – például nyugdíjalapokon keresztül. Ezzel szemben az európai átlag körülbelül 18 százalék, ami a kontinens gazdasági növekedését is megnyomorítja.

A bizottság jelentése szerint az európai tőzsdéken az összes vállalat értéke a GDP százalékában kifejezve feleakkora, mint az USA-ban, a kockázati tőke pedig – amely a vállalatoknak a kezdeti fázisban ad lendületet – egyhuszada az amerikainak.

– közölte Michiel Horck, a 243 milliárd euró értékű vagyont kezelő holland PGGM Investments vezető tanácsadója.

Szélerőműparkok, mesterséges intelligenciát fejlesztő startupok vagy az európai védelmet alátámasztó fegyvergyárak – bár ezek nagyban különböznek egymástól, egy dolog közös bennük, mégpedig az, hogy tőkére van szükségük. Főleg ahhoz, hogy piacot szerezzenek, vagy túléljenek egy gazdasági válságot.

Ideális esetben a tőkepiaci unió összekapcsolná a jelenleg 27 különböző szabályozással rendelkező tagállamot, lehetővé téve a befektetések határokon átívelő áramlását, és eközben több tőkét vonzana a megtakarítóktól, hogy segítse az európai ipar finanszírozását a tengerentúli versenytársakkal folytatott versenyben.

Az EU kormányfői áprilisban megállapodtak, hogy „újraindítják” az értékpapírosítást, vagyis az újraértékesített adósságok európai piacát, ami sokáig politikailag elképzelhetetlen volt a 2007–2008-as pénzügyi válságban játszott kulcsszerepe miatt. A pénzügyminiszterek pedig májusban arról tárgyaltak, hogy a nemzeti tőkepiacokat is vonzóbbá és uniós szinten elérhetővé kell tenni.

Ezt persze nem könnyű véghez vinni. A csődtörvények egységesítése – ami a projekt egyik fő eleme – teljesen elakadt. Ez azért kritikus fontosságú, mert amikor a hitelezők eldöntik, hogy hozzájárulnak-e egy projekt finanszírozásához, vagy sem, tudni akarják, mi történik, ha fizetésképtelenné válik.

Egy másik kulcsfontosságú elképzelés a „nem banki” pénzügyi szervezetek, például a tőzsdék és a vagyonkezelők egységes uniós felügyeletének létrehozása, amely lehetővé tenné számukra, hogy a határokon átnyúló működésük során az egész blokkban ugyanazokat a szabályokat kövessék. Sok kormány azonban ez utóbbi elképzelést egyáltalán nem támogatja.

Aztán ott van az a tény, hogy az egységes pénzügyi piac létrehozására irányuló bármilyen összehangolt erőfeszítésnek nyilvánvalóan vesztesei is lennének. Számos pénzügyi intézmény – bank, biztosító vagy tőzsde – profitál abból, hogy nagy hal egy kis tóban, a tőkepiaci unió keretében azonban ki lennének téve az egész Európából érkező versenynek. Néhányuk valószínűleg csődbe menne, vagy a riválisok felvásárolnák őket.

– mondta Bryan Coughlan, az Európai Fogyasztóvédelmi Szervezet fenntartható pénzügyekért felelős tisztségviselője.

A tőkepiaci unió létrehozása ráadásul önmagában nem lenne csodaszer, csak akkor hatna, ha az európai lakosság élne vele, és fellendülnének a befektetések. A jelenlegi globális gazdasági problémák mellett azonban az emberek nagy részének jogos aggályai merülnének fel. Nem szívesen kockáztatnák nehezen félretett pénzüket az EU gyengélkedő tőkepiacán.

A projektet mégis minél előbb el kell kezdeni, hogy az unió gazdaságának egyáltalán esélye legyen a fellendülésre a következő években.