A Duna House Group a jól sikerült 2024-es pénzügyi évéhez mérten is ambiciózus várakozásokat fogalmazott meg az idei évre, illetve stratégiájában a következő öt évre is. Hogyan értékeli a lezárt évet, és mire alapozzák, hogy 2025-ben a cégcsoport nettó nyeresége – a becslés felső határát figyelembe véve – éves bázison akár 50 százalékkal, 3,6 milliárd forintra nőhet, sőt a stratégia szerint 2029-re 23 millió euróra, azaz a tavalyihoz mérten – jelenlegi árfolyamon számolva – közel a négyszeresére bővülhet?
Valóban csúcsévünk volt tavaly, folytattuk a növekedési pályánkat. Az idei további jelentős növekedést pedig három tényezőre alapozzuk. Az első, hogy jelenleg támogató piaci környezetben működünk. A legfontosabb, hogy a csökkenő eurókamatok miatt nagy fellendülés kezdődött az olasz hitelpiacon, aminek rendkívül pozitív hatása lesz ottani tevékenységünkre, de a magyarországi makroháttér is kedvez nekünk 2025-ben.
Emellett évek óta tartó folyamatos organikus növekedésünkre és már ebben az évben új akvizícióink pozitív hatására is építhetünk – és a többes szám nem véletlen.
Az újabb ötéves stratégiánknak megfelelően három-négyszeres eredménybővülést várunk 2029-ig, amihez rendelkezésünkre áll a kellő tapasztalat és know-how. Az előző, 2020–2024-es stratégiát egyébként 14–53 százalékkal teljesítettük túl, attól függően, hogy az árbevételt, az EBITDA-t vagy a nettó profitot vesszük alapul. Pedig volt Covid, háború, energiakrízis és kamatemelés is az elmúlt években. Ez nem volt könnyű egyetlen piaci szereplőnek sem. Most viszont már nem kell mást tennünk, mint folytatni a munkát, ahogy eddig is tettük. Ebből pedig az következik, hogy ha hasonló eredményszorzók esetén részvényeink jelenlegi 1000 forint körüli árfolyama követi a profitnövekedést, akkor 3–4 ezer forint közé emelkedhet a következő években.
Ezek szerint az akvizíciós tárgyalások már eléggé jól állhatnak. Ez már csak azért is érdekes, mert a részvényesek csalódásként élték meg, miközben az elemzők kedvezően értékelték, hogy a DH Group igazgatósága éppen a várható további expanzióra tekintettel – egyébként a cég osztalékpolitikájának megfelelően – tavalyi profitja 47 százalékának a kifizetésére tett javaslatot.
Jelenleg több vasat is tartunk a tűzben, és nagyon bízom benne, hogy több akvizíció is növelheti idei eredményünket. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az elmúlt két évben tudatos profiltisztítást hajtottunk végre, az ingatlanfejlesztés kikerült a cégcsoport profiljából.
A profiltisztításnak köszönhetően voltunk képesek az elmúlt két évben összesen 6 milliárd forint extra osztalék kifizetésére az osztalékpolitikánkban előírt osztalék fölött, ami bizonyos befektetőknél egyfajta osztalékfüggőséget idézett elő.
A mi célunk azonban a hosszú távú értékteremtés. Amikor nem készültünk újabb felvásárlásra, mert először az olasz akvizícióval duplájára növekvő csoporton belül kellett a tevékenységeket „emésztenünk”, majd integrálnunk, akkor az extra osztalék szolgálta az értékteremtést, de most újra a növekedésre tudunk koncentrálni.
Amit a tőzsdén láthattunk februárban és márciusban, az egy osztalékspekuláció volt. Az 1660 forintos árfolyam már szerintünk is meghaladta a cég értékéből következő szintet. Aztán amint bejelentettük a 1,5 milliárd forintos, részvényenként 43,6 forintos osztalékot, jött is a detox, zuhant az árfolyam. Azt viszont kedvezően értékeljük, hogy a kijózanodás meglehetősen nagy forgalmat generált, azaz sok új befektető szállt be, akik már vélhetően hosszú távon gondolkodnak.
Mindebből az következik, hogy sikeresnek tartják a csoport cseh, lengyel és olaszországi piaci belépését. Csehországról kevesebbet hallani.
Sikeresnek tartjuk. Csehország volt az első, ám ott nem akvizícióval, hanem zöldmezős beruházással indítottunk. Ezután változtattunk a stratégiánkon, és azóta felvásárlásokkal lépünk be a piacokra, ami az eredményekből is ítélve sokkal jobban fekszik nekünk.
Pedig anno Magyarországon is zöldmezős startot vettek. Ha jól tudom, a fivérével Németországban születtek. Miért döntöttek úgy 1998-ban, hogy éppen Magyarországon kezdenek családi vállalkozásba?
Nekem és a fivéremnek, Doron Dymschiznek, a Duna House másik alapítójának, magyar feleségeink és magyar gyerekeink vannak.
Mondhatni, mi is magyarok vagyunk, régóta itt élünk, és itt tervezzük a jövőnket.
Korábban azonban nem volt semmilyen kapcsolatunk az országgal, így csupán a véletlen műve, hogy itt kezdtük el üzleti pályafutásunkat. Amikor 2003-ban elindítottuk a franchise hálózatot, az már egy tudatos stratégiai döntés volt. Láttuk, hogy minden országban nagy hálózatok uralják az ingatlanközvetítési piacot, ami Magyarországon hiánycikk volt. A többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem.
Melyek voltak a legfontosabb lépések, amelyek elvezettek ahhoz, hogy egy nemzetközi vállalatcsoportot építettek fel a DH Group égisze alatt?
Három nagyobb lépést azonosíthatunk a folyamatban. Az első az volt, hogy piacvezetők legyünk Magyarországon, ami viszonylag gyorsan sikerült. Innentől fogva már csak a külföldi terjeszkedés biztosított továbbfejlődési lehetőséget. Így került sor 2016-ban, második nagy lépésként, a lengyelországi akvizíciónkra, és még ugyanabban az évben léptünk a Budapesti Értéktőzsdére is.
Mindez megalapozta a további expanziót, ám akkor még alapvetően magyar cég voltunk, a nyereség 90 százalékát is az itteni piacon termeltük.
Aztán 2022-ben felvásároltuk az olasz Hgroupot, a Credipass márka tulajdonosát, amivel megdupláztuk a csoport méretét, és aminek következtében a 100 millió eurós összbevételünkből 80 millió már külföldről jön.
A Credipass márkanevet aztán megkapta magyar és lengyel pénzügyi üzletágunk is. Szektorális felosztásban mára 80 százalékot a pénzügyi szektorban, biztosítás- és hitelközvetítési szolgáltatásainkkal termelünk ki, és bevételünkből csupán 20 százalékot tesz ki az ingatlanközvetítés. Jól tudjuk, hogy idehaza még mindig sokan magyar ingatlanközvetítő cégként azonosítanak bennünket, de ez már csak keskenyebb, bár kétségkívül nagyon fontos szelete a teljes tortának.
Egy olyan nemzetközi cégcsoporttá nőttük ki magunkat, ami a következő öt évben kettő-négy új országban jelenik meg.
Amint mondta, bevételük 80 százalékát a pénzügyi szektorban gazdálkodják ki. Milyen tevékenységek tartoznak ehhez a területhez?
Alapvetően hitelek, biztosítások és egyéb banki termékek közvetítése.
Mire kell nagyon odafigyelni, ha egy vállalat nemzetközi expanzióba kezd? Ha jól tudom, a lengyel piacon eleinte voltak nehézségeik.
Az akvizíciós tevékenység (M&A) szintén egy üzleti tevékenység, amihez know-how és tapasztalat kell. Mi az elmúlt nyolc évben rengeteget tanultunk erről a területről, ez idő alatt ugye összesen öt felvásárlást hajtottunk végre. Két új országban léptünk piacra, és három további, úgynevezett add-on tranzakción vagyunk túl. Az utóbbi esetben nem új piacra lépünk, hanem bővítjük jelenlétünket egy országban. Egyébként azt tudom mondani, hogy minden eset más és más, de a célpontot kellő gondossággal (due diligence), nagyon tudatosan kell kiválasztani. Pontosan meg kell tervezni előre, hogy hogyan akarjuk integrálni a csoportba, milyen változásokat akarunk, és milyen szinergikus hatásokkal számolhatunk. A lengyel cég például, amikor megvettük, veszteséges volt, ezért teljes fordulatot kellett vele végrehajtanunk.
Az olasz „célpontunk” azonban egy nagyon jól szervezett, profi vállalkozás volt, erős menedzsmenttel, ám ahhoz is sikerült sokat hozzátennünk, hiszen az akkori 4 millió eurós EBITDA-t tavalyra 8 millióra tornásztuk fel.
És ezt idén még tovább gyarapítjuk. Az akvizíciók során döntő lehet a vételárfizetés ütemterve, azaz a deal structure is. Mivel például az olasz leányunk olyan nagy volt, hogy a megszerzésével megdupláztuk a csoport méretét, csak úgy tudtuk megvenni, hogy részletekben fizettünk érte éveken keresztül, mégpedig a vállalat valós teljesítménye által meghatározott részletekben.
Olaszországban kiszálltak az ingatlanközvetítésből, viszont a pénzügyi közvetítés nagyon sikeres. Ott ezek szerint lemondtak a szinergikus előnyökről?
Olaszországban is működik a szinergia, annyi a különbség, hogy nagyon telített az ingatlanközvetítési piac, tele vannak nagy és régóta működő hálózatokkal. Ezért jobbnak láttuk, ha csak a pénzügyi piacra lépünk be, és stratégiai együttműködési megállapodást kötünk a 300 irodát működtető Professionecasa nevű céggel, hitelekkel és biztosításokkal ellátva ügyfeleiket.
A magyar ingatlanpiac egyesek szerint már kissé kezd túlhevülni. Hogy látja a helyzetet, meddig tarthat még a gyors ütemű drágulás? Valóban megjelentek az állampapírpiacról kivont pénzek is a lakáspiacon?
Igen, érzékelhető az állampapírokból kivont pénzek landolása a lakáspiacon, ám nem extrém mértékben. A tranzakciószám nagyjából 10 százalékkal nőtt az utóbbi hónapokban, tehát minden tizedik lakást vehetnek az állampapírok kamatjaiból vagy a tőkeösszegből. Az árakat viszont már sokkal erőteljesebben emelik ezek a pluszforrások. A tavalyi utolsó negyedévben 6-7 százalékos áremelkedést, idén, az év első negyedében pedig már 10 százalékos drágulást mértünk. Az utolsó két héten már csökkent az új vevők száma is, így elképzelhető, hogy jön egy kisebb lassulás, korrekció, de ezzel együtt is remek évre számítunk.
A 2024-es évi 130 ezer tranzakciós szám 140-150 ezerre nőhet, részben a kormányzati támogatások következtében is.
Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a korábbi évek extra magas inflációját akkor nem követték az ingatlanárak, hiszen a magas hitelkamatok ezt meggátolták. Most azonban nőnek a fizetések, mérséklődnek a hitelkamatok, ami egytől egyig lökést ad az ingatlanpiacnak.
Mi a véleménye a kereskedelmi ingatlanok, az irodaépületek piacáról? Van jövőjük a home office korszakában?
A változások szinte mindig Amerikából jönnek. A home office térnyerése is a tengerentúlról gyűrűzött be, de ott már elkezdték visszahívni a munkavállalókat, tehát valószínűleg előbb-utóbb kialakul egy egyensúlyi helyzet. Kétségtelen, hogy Magyarországon és Lengyelországban bőséges a kínálat irodaházakból, így momentán nem ez a szegmens a legerősebb, ám Prágában például hiány van belőlük, ezért ott másképp alakul a piaci dinamika.
Hogyan értékeli a DH Group tőzsdei szereplését? Nagyjából a helyükön vannak-e a részvények a cég tavalyi eredményeire, illetve ambiciózus növekedési terveire tekintettel?
A tőzsdei bevezetés után évekig egy helyben toporogtak a részvényeink, a befektetők nem tudták őket hova tenni. 2021-től jött egy tartósan emelkedő trend, amit később az osztalékspekulációk is hajtottak.
A tavalyi eredményeinkre és a stratégiánkban meghirdetett növekedési terveinkre tekintettel úgy gondoljuk – figyelembe véve a Concorde 2025–2026-is időszakunkra szóló előrejelzését is 6,3-szeres EBITDA szorzóval –, hogy a részvényeink jelenleg alulértékeltek. A piac természetszerűleg hol alul-, hol pedig felülértékel, hosszú távon azonban mindig megtalálja a valós értéket.
Bízunk benne, hogy hamarosan egy újabb erősödő tendencia következhet a javuló eredményességnek köszönhetően.
Nem beszélve arról, hogy a közzétett stratégiánk szerint néhány éven belül már a normál, a nyereség 47 százalékát kitevő osztalékként kifizetett összeg is eléri a korábbi rendkívüli osztalék összegét.
Pluszkérdésünk végül a mesterséges intelligencia használatára vonatkozik, ugyanis láttam a cég beszámolójában, hogy megemlítették az MI-t is.
Tavaly év eleje óta dolgozunk az MI felhasználásán, és most már egyre komolyabb szerepet kap a napi ügyintézésben, főként az értékesítésben. Az ingatlan- és a hitelközvetítés, kivált a jelzáloghitel viszont olyan összetett termékek, amelyekkel az ember élete során egyszer-kétszer találkozik, ezért szükség van a külső segítségre és a közvetítőkkel kialakított személyes kapcsolatra, bizalomra. Az emberi közreműködés a szakmánkban megkerülhetetlen marad, de az MI kétségtelenül segíteni fogja kollégáink munkáját. Hatékonyságnövelő eszközként tekintünk rá, de a mi területünkön nem fogja teljesen helyettesíteni a felkészült szakembereket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.