Tőkepiacok a globális politika fogságában

Napjainkban két globális konfliktus formálja a tőkepiacokat: Donald Trump vámháborúja és az orosz–ukrán konfliktus. Véleményem szerint a piac szempontjából döntőnek tűnik ennek a két konfliktusnak a kimenetele, tartóssága. A különböző kimeneti forgatókönyvek más-más hatást váltathatnak ki a fejlett tőkepiacokon, az alábbiakban részletezem a várakozásaimat, amelyek természetesen szubjektívek.

1. A vámháború enyhülése és az orosz–ukrán konfliktus elhúzódása

Ebben az esetben úgy látom, a részvénypiacok Amerikában kikerülnének a nyomás alól, az USA eszközosztályai újra felülteljesíthetnék nyugat-európai társaikat. Az amerikai kötvények hozama csökkenne és a bizalom visszatérne a dollár piacára is. A teljes világgazdaság szempontjából javulna a globális kerekeskedelembe vetet hit, javulnának a növekedési kilátások. Európában folytatódnának a védelmi és infrastrukturális kiadások, azaz a fiskális lazítás. Bár az orosz–ukrán konfliktus első ránézésre Európát sújtotta leginkább (energiaárrobbanás, ellátási bizonytalanság, gyárleállások) azonban Európa gyorsan újra fogalmazta stratégiáját: gyorsította saját energia függetlenedését, és az alternatív fosszilis energia beszerzési útvonalak felkutatása mellett zöldberuházásokat indított. Ez a forgatókönyv szerintem tehát mindkét gazdasági tömb esetében magasan tarthatja a befektetői kockázatkeresési attitűdöt, enyhe amerikai felülteljesítéssel.

2. A vámháború és az ukrajnai konfliktus is velünk marad

Úgy látom, hogy ez a kimenet inkább Európának kedvez, főleg rövid távon. A Trump-adminisztráció célja a magas importvámokkal elsősorban a hazai termelés védelme és a gyártás visszatelepítése volt. A piacok ebben a kereskedelmi politikában azonban leginkább inflációs kockázatot látnak (drágább gyártás, költségesebb import), valamint az államadósság finanszírozásának növekvő terhét, ami az elmúlt évtizedekben különösen érzékeny szemponttá vált. A magasabb infláció kötvénypiaci hozamemelkedést hozhat, ráadásul azok az országok, melyek ellen a vámok leginkább szólnak (Európa és Kína) érthető módon kisebb keresletet támasztanak az amerikai instrumentumok irányába.

Ezzel szemben az európai centrum országok eladósodásában a korábbi szigorú költségvetési politikák miatt jóval nagyobb növekedési potenciál van, így nem meglepő, ha ez a forgatókönyv a tőkét egyértelműen Európa felé tereli. Az USA piacának időről időre segíthetnek a Fehér Házból érkező pozitív üzenetek a vámok enyhítésével kapcsolatban, de a vámok fékező hatása miatt az eszközárak csak lassan, akadozva tudnak emelkedni.

3. A vámok maradnak, Ukrajnában béke lesz

A fenti elemzésből már szintetizálható az erre a kimenetelre szóló várakozásom. Véleményem szerint szintén Európa felülteljesítését hozná el ez a forgatókönyv. A háború lezárása nem hozna azonnali fiskális szigorítást Európában, bár a hadipari cégek egy jelentős korrekcióra számíthatnának. Az energia függetlenségi törekvések, a védelmi beruházások (már csak a NATO szigorúbb követelményei miatt is) velünk maradnának. Európa gazdasági immunrendszere kétségkívül tovább erősödne, míg az USA-val szembeni bizalom törékeny maradna.

4. Mindkét globális konfliktus befejeződik

Bár teljesen kockázatmentes világot ez sem eredményezne, a piacok számára mégis ez a forgatókönyv lenne a legkedvezőbb. Velünk maradnának az alaptrendek, mint a deglobalizáció (szerkezeti költségnövekedés – infláció), a kínai lassulás, az adósságválságok (különösen az USA), a demográfiai nyomás stb. Noha az extrém magas vámokkal záruló tárgyalási kimenet csökkentené az USA-val szembeni bizalmat és így annak tőkevonzó képessége tartósan romlana, azonban a rendkívüli vámok inkább a nyomásgyakorlás eszközeinek tűnnek, mint megvalósítandó gazdaságpolitikának. A kereskedelem vélhetően nem térne vissza a 2010-es évek nyitott logikájához, a mérsékelt vámok – főként a stratégiai ágazatokban – tartósan velünk maradhatnak. Ebben a keretrendszerben az USA tőkepiaci vezető szerepe újra megerősödhet, miközben a globális kockázatvállalási kedv is élénkülhet.

Összefoglalva: a tőkepiacot szerintem ma már nemcsak monetáris politikai döntésekkel kapcsolatos várakozások, hanem a nagypolitikai folyamatok és azok gazdasági következményei alakítják. A piac már nem csupán kamatokat és profitot áraz. Azonban az új kockázatok mellett új lehetőségek is megjelentek: a megerősödő Európa, beleértve Kelet-Európát is, kiváló befektetési lehetőségeket kínálhat, bár szelektív megközelítés és a szokásos kockázatmegosztás ebben az esetben fokozottan javasolt.

Az USA technológiai szektora továbbra is erős, hiszen az innováció a gazdasági hatékonyság motorja, ami hosszabb távon új részvénycsúcsokat hozhat. Újdonság azonban, hogy

Fontos megjegyezni, hogy a múltbeli eredmények egyáltalán nem jelentenek garanciát a jövőbeni hozamokra vonatkozóan.