ESG: oda a zöldalapok utolsó mentsvára – nincs hozamnövekmény, ez csak figyelemelterelés
Hol van már a fél évtizeddel ezelőtti zöldhullám, amikor minden befektetési alapra rányomták az ESG-pecsétet, hogy el lehessen adni? Akkor azzal hirdették ezeket a befektetéseket, hogy egyszerre lehet jót tenni és jól keresni. Utóbb kiderült, hogy a kettő együtt nem megy. Sőt, külön-külön sem teljesítettek a zöldalapok, gyenge hozamok mellett sem szolgálták igazán a zöldülést. Három évvel ezelőtt fordult a kocka, s a nettó befizetéseket felváltották a nettó pénzkivonások. Most épp az utolsó érvet cáfolja a piac: kérdéses, hogy fontos információt hordoz-e az ESG jelzés?
Nincs hozadékuk a költséges pluszinformációknak
A környezeti, társadalmi és irányítási szempontból tudatos (ESG) befektetések védelmezői rég feladták eredeti álláspontjukat, hogy lehet egyszerre jót tenni és jól keresni.
A korábban zöldülő piac bizony bebarnult.
Az ESG utolsó mentsvára az volt, hogy az ESG-jelleg pénzügyi szempontból lényeges információt hordoz, amit a befektetők figyelembe vesznek a részvényválasztáskor, ami stabilabbá teszi a portfóliót. Azon az alapon, hogy jobb a több szempont, mint a kevesebb. Ez volt az ESG-integráció, melynek értelmében a nagy alapkezelők olyan információkat is szem előtt tartottak, mint a vállalati szén-dioxid-kibocsátás, a munkaügyi kapcsolatok vagy az emberi jogok kezelése, amikor döntöttek a vásárlásról vagy eladásról.
Tabu döntögető kutatást tett közzé a Scientific Beta: 200 ESG-tényezőt vizsgált, amelyeket a portfólió optimalizálására használnak a teljesítmény és a kockázat egyensúlya érdekében, s arra jutottak, hogy ezek semmit sem javítottak a portfólió minőségén a hagyományos pénzügyi tényezőkhöz képest. Ahogy a kutatók fogalmaztak:
Egyszerűen nincs bizonyíték arra, hogy az ESG-mutatók hozamnövekménnyel járnának.
Márpedig, ha a sok ESG-információ nem javítja a jövedelmezőséget, akkor pusztán költséges figyelemelterelésről van szó.
Nem szolgálták a fenntarthatóságot a zöldalapok
A zöldhullám idején a befektetőknek azt ígérték, hogy ha a fenntarthatóságba fektetnek, akkor hosszabb távon nagyobb hozamot érnek el. De az erőművek bezárása, a bányák felszámolása nem termel profitot, épp ellenkezőleg, ezzel veszteséget realizáltak volna a tulajdonosok. Ellenben a piszkos eszközök eladásával azonnal bevételhez jutottak. És természetesen az új tulajdonosok sem hagytak fel a termeléssel, hiszen ha környezettudatosak lettek volna, meg sem vásárolják ezeket az eszközöket. Valójában továbbra is legalább annyi szenet ástak ki a földből, kőolajat pumpáltak fel a mélyből, s ha már kitermelték, el is égették. Csak az új tulajdonosok olyan kisebb piaci szereplők lettek, amelyekre a korábbi tulajdonosoktól eltérően már nem nehezedik a negyedéves tőzsdei jelenéstételi kötelezettség. Nagyjából az történt a zöldhullámban, hogy
a piacok hátsó udvaraiba tolták a bolygógyilkos tevékenységet.
A lelkes ESG-befektetőket persze aligha zavarta a zöldátállás fájdalmas része, annál élénkebben követték a hozamok alakulását. Nos, például a zöldkötvények egyszerűen nem tudták felülteljesíteni a hagyományos kötvényeket, alátámasztva azt a régi parkettmegfigyelést, hogy nem lehet egyszerre jót tenni és jól keresni.
Az is hozzátartozik a szomorú történethez, hogy a barna hullámra ráerősített
- a pandémiát követő újranyitás,
- az ukrajnai háború,
- az amerikai–kínai konfliktus
- és a közel-keleti válságok.
Talán Trump elnöksége is ide kívánkozna, ha nem emlékeznénk rá, hogy már Biden elnök is termelésre noszogatta az amerikai olajszektort.
