A Sanaenomics ára
A japán gazdaságirányításban jelenleg két, egymással ellentétes erő feszül egymásnak. Egyfelől az októberben hivatalba lépett Szanae-kormány jelentős fiskális stimulust hirdetett meg. Míg a kormány a bejelentett költekezéssel a gázra lépne, a jegybank a féket nyomná a kamatemelésekkel.
Japán aszinkronitás
A kormányprogram olyan elemeket tartalmaz, mint a rezsi- és bértámogatások, a benzinadó és élelmiszeradó felfüggesztése és a regionális gazdaságfejlesztési források bővítése. Emellett elköteleződtek a védelmi képességek fejlesztése mellett is. A gazdaságpolitikai irány legitimációjának erősítése érdekében kiírt február 8-i választásokon a kormánypártok elsöprő győzelmet arattak, ami elhárított minden politikai akadályt az ígéretek megvalósítása elől. Ezzel szemben a monetáris politika kényszerpályán mozog: a hosszú évekig tartó deflációs nyomást követően az infláció és az inflációs várakozások tartósan a jegybanki cél felett ragadtak. Ezért amíg a kormány a bejelentett költekezéssel a gázra lépne, a jegybank a féket nyomná a kamatemelésekkel. Ez az aszinkronitás volatilitást szül a piacokon:
a kötvényhozamok évtizedek óta nem látott szintekre emelkedtek, miközben a jen leértékelődést mutat az amerikai dollár ellenében.
A jelenlegi japán folyamatok első ránézésre kísértetiesen hasonlítanak a 2022-es brit gilt válságra. Akkor egy magas inflációs környezetben bejelentett, fedezet nélküli adócsökkentési csomag okozott riadalmat a befektetők körében. A hatások jelentősek voltak, a font mélyrepülésbe kezdett, a kötvényhozamok pedig elszálltak, ami az angol jegybank intervencióját idézte elő, valamint a kormány is belebukott. A hasonlóságok ellenére ki kell emelni, hogy
valószínűleg nem a „japán Truss-pillanatnak” vagyunk tanúi.
Ahhoz egyszerűen túl sok japán állampapír van a hazai gazdasági szereplők, elsősorban bankok, biztosítók, nyugdíjalapok birtokában, hogy a hirtelen pénzügyi lazaság olyan pánikot okozzon, mint amit 2022-ben az Egyesült Királyság élt át. Ugyanakkor a 2003-as japán VaR-sokk óvatosságra int, és arra figyelmeztet, hogy a túl magas nem realizált veszteségek szignifikáns kockázatokat hordozhatnak magukban. Jelenleg is mutatnak jelek arra, hogy a kötvénypiac tiltakozni fog a túlzott lazítás ellen.
Érdemes még felemlegetni a 2024-es eseményeket is. Ekkor a jen gyengesége miatt a Bank of Japan beavatkozott a devizapiacokon, miközben elindította a kamatemelési ciklusát is. Ez pedig elvezetett a jen carry trade ügyletek első nagyobb felszámolási hullámához, jelentős volatilitást hozva a piacokra. Bár a befektetők viszonylag gyorsan túllendültek a dolgon, rövid távon nagy mozgások zajlottak le: a USDJPY árfolyam 160-ról 140-re csökkent, a japán Nikkei 225 tőzsdeindex majdnem 30 százalékot zuhant, de az S&P 500 index is átesett egy 10 százalékos korrekción.
A BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja) elemzése szerint
a „jen carry trade” értéke valahol 300 és 500 milliárd dollár között lehet,
de tágabb értelemben (azaz figyelembe véve például a japán nyugdíjalapok, biztosítók külföldi befektetéseit) kb. 1300-1700 milliárd dollárt tehet ki. A mostani japán hozamemelkedés és devizamozgások idáig nem okoztak nagyobb pánikot, mert:
- a pusztán spekulációs „jen carry trade” értéke a fent említett mennyiség inkább alsó sávjához közelít (300 milliárd dollár),
- a japán reálhozam még mindig negatív (bár emelkedett a hosszú hozam, az infláció 3 százalék körül alakul), elinflálódik az adósság,
- a japán jegybankot kevésbé érdekli az abszolút ár/hozamszint, a volatilitást szeretné kontrollálni,
- a magasabb hozamok miatti külföldön befektetett vagyon hazatérése lassú folyamat.
Az eredeti, részletesebb elemzés az MBH Befektetési Bank honlapján érhető el.
