Ez a magyar gazdaság legnagyobb csodája, ami Nagy Márton szerint sem húzható sokáig
„Lehet mondani, hogy nem egészséges, én is így gondolom, de amikor a külső kereslet ennyire gyenge, a belső keresletet meg kell támogatni. A fogyasztásvezérelt gazdasági növekedésre igenis szükség van átmenetileg” – mondta február elején a Világgazdaság Exkluzív podcastjében Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, aki hosszan beszélt a magyar gazdaság stagnálásának okairól. Mint ismert, tavaly is elmaradt a várakozástól a GDP-növekedés, a kormány 3,4 százalékos célja helyett mindössze 0,3 százalékkal bővült a GDP, így már harmadik egymást követőévben stagnált a növekedés Magyarországon.
Ez a magyar gazdaság legnagyobb csodája, ami Nagy Márton szerint sem húzható sokáig
Az előzetes GDP-adatok közlése után rengeteg értelmezés látott napvilágot, köztük sok olyan, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal . Ilyen a HVG állítása arról, hogy a 2022-es országgyűlési választásokhoz képest ma kisebb a GDP. „A magyar gazdaság már most a 2022-es első negyedévi szint felett tartózkodik, 2026 első negyedévében is biztosan felette lesz, és mindezt történelmi sokkok közepette érte el – úgy, hogy az infláció nyolcéves mélypontjára süllyedt” – írta a Világgazdaságnak írt véleménycikkében az ország egyik legelismertebb közgazdásza, Suppan Gergely, aki jelenleg a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetés makrogazdasági megalapozásáért felelős helyettes államtitkára. A balliberális lap állítását mi sem bizonyítja jobban, hogy 2022-höz képest a nominális GDP mintegy 20 000 milliárddal növekedett.
Mindenesetre érdemes megvárni március 3-át, amikor a Központi Statisztikai Hivatal közzéteszi tavalyi részletes adatokat, amelyekből pontosan kiderülhet, hogy mi volt az, ami hozzájárult és mi az, ami visszavetette a növekedést. Az viszont már most nagyjából körvonalazódik, hogy miért maradt el tavaly is az érdemi élénkülés.
Az ipari kibocsátás 3,2 százalékkal csökkent, miközben a kiskereskedelem 2,9, az építőipar pedig 2,8 százalékkal tudott bővülni.
A valóságban tehát a gyengébb GDP-adatokat ezúttal is alapvetően ugyanaz a tényező magyarázza, mint korábban: hiába élénkül a fogyasztás, a belgazdaságra építő szektorok nem képesek pótolni az exportra termelő ágazatok visszaesését.
Azt, hogy a belső motorokkal alapvetően nincsen probléma, a költségvetés számai is megerősítik. Tavaly nyáron írtunk először róla, hogy szép csendben megszűnt a magyar gazdaság egyik nagy problémája, miután a várakozásoknak megfelelően alakultak a büdzsé áfabevételei. Persze nem volt ez mindig így, 2023-ban a magas infláció miatt óriásit fékezett a fogyasztás, ami akkor 1000 milliárdos lyukat ütött a büdzsében. Lényegében 2025 volt az első év, hogy utolérte magát a költségvetés, az év végére, szinte egy az egyben beérkezett az előirányzat, pedig egy teljesen más makropálya mellett lett megtervezve.
Az már kérdés, hogy a magyar gazdaság nem tudott abból profitálni, hogy két év recesszió után a német gazdaság 0,2 százalékkal nőtt. A hazai járműipar tavalyi éve is nagyon gyenge év lehetett, ami egyértelműen azt mutatja, hogy szerkezeti problémák is vannak a stagnálás mögött: a prémium márkák, mint a Mercedes, illetve az Audi iránti nagyon gyenge keresletet szenvedi meg a magyar gazdaság, pedig korábban éppen válságállóságukról voltak híresek.
Nagy Márton is elismerte: a jelenlegi dinamika elsősorban a lakossági kereslethez kötődik. A háztartások fogyasztása tavaly mintegy 5 százalékkal nőtt, ami önmagában közel 2 százalékponttal járul hozzá a GDP-hez, vagyis külső dekonjunktúra nélkül 2 százalék körül lett volna a hazai növekedés. Az alapvető probléma szerinte az, hogy a magyar gazdaság kis, nyitott gazdaság, amelyben a GDP mintegy 80 százaléka exportból származik. Tehát a külső kereslet és a német gazdaság határozza meg Magyarország növekedési kilátásait. Összehasonlítva ugyanez az arány Lengyelországban, ahol jelenleg 3 százalék feletti növekedés látható, mindössze 40 százalék.
Többször elmondtam: nem én vagyok a német gazdasági miniszter, nem tudom az EU gazdaságát beindítani. Amíg ez nem történik meg, a gazdasági növekedésünk nem megy 2-3 százalék fölé
– vallotta be Nagy Márton. Szerinte aki ezt tagadja, az nem ismeri a magyar gazdaság működését és a szerkezetét, ezért ennek vitatása badarság. A miniszter azt is kiemelte: visszafogott külső kereslet idején a gazdaságpolitika mozgástere elsősorban a belső piac élénkítésében rejlik, hiszen a cél a visszaesés elkerülése. Azt pedig, hogy ilyen helyzetben is 5-6 százalékkal nőnek a reálbére, gazdaságpolitikai sikernek nevezte.
Hiába stagnál a gazdaság, a bérdinamika pörög
A miniszter már tavaly novemberben is ezzel indokolta a költségvetési hiánycél 5 százalékra emelését. A fiskális politika így a jelenlegi helyzetben jóléti intézkedéseken és béremeléseken keresztül tudja támogatni a belső fogyasztást. A keresetek alakulása valóban figyelemre méltó:
az elmúlt három évben mintegy 40 százalékkal nőtt a bruttó átlagbér és a minimálbér, a fizetések vásárlóereje összességében 11–12 százalékkal javult.
Mindez úgy ment végbe, hogy a lanyha konjunktúra következtében jelentős szabad kapacitások halmozódtak fel a vállalatoknál, és a munkaerőpiac már nem olyan feszes, mint korábban.
Nem lenne célszerű belekerülni egy olyan csapdába, amelyben kizárólag a lakossági fogyasztás bővülése hajtja a gazdasági növekedést
– mondta a Világgazdaságnak Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője. Több tényezővel magyarázta a jelenlegi erőteljes bérdinamikát.
- Egyrészt a minimálbér-emelés szerepe nem elhanyagolható, hiszen maga előtt tolja az egész bérskálát. Idén 11 százalékkal nőtt a minimálbér és 7 százalékkal a garantált bérminimum, így négy év alatt összességében mintegy 50 százalékos volt az emelkedés.
- Másrészt jelentős béremelések zajlanak a közszférában, amelyek nem feltétlenül állnak összhangban a gazdaság teljesítőképességével. A szociális, kulturális és igazságügyi ágazat mellett a pedagógusok bére is több mint 10 százalékkal nőtt. Ezzel szemben a piaci szférában jóval kisebb, 7-8 százalék közötti emelések vannak.
- Harmadrészt strukturális eltérés mutatkozik a munkaerő-kereslet és -kínálat között: minden nehézség ellenére a szakképzett munkaerő iránt továbbra is erős a kereslet, ami indokolja a magasabb béreket.
- A minimálbér-emelésnek gazdaságfehérítő hatása is van: sok helyen visszaszorulnak a borítékos kifizetések, ami a statisztikában most megjelenik.
Török Zoltán arra is rámutatott, hogy a termelékenység javulása sem zárható ki, ami magyarázhatja, hogyan képesek a cégek kigazdálkodni a magasabb bérköltségeket. Szerinte ha nem érné meg Magyarországon termelniük a nagyvállalatoknak, nem itt működnének. „Nem gondolom, hogy a külföldi nagyvállalatoknál a termelékenységgel lenne gond. A problémák inkább a kisebb, tőkehiánnyal küzdő cégeknél jelentkeznek” – jegyezte meg.
Idén több mint 1600 milliárd forinttal élénkíti a gazdaságot a kormány. Folytatódott a pedagógusok bérfejlesztése, kifizették a fegyverpénzt és a 14. havi nyugdíjat, valamint életbe lépett a kétgyermekes anyák szja-mentessége.
Összességében a GDP mintegy 2 százalékának megfelelő jövedelmi transzfer kerül a gazdaságba, amelynek a jegybank szerint nagyjából 60 százalékát a lakosság fogyasztásra költi el.
Török Zoltán ugyanakkor egyelőre nem lát jelentős fogyasztási boomot: véleménye szerint a sok jövedelmi transzfer ellenére sem indult be látványosan a kereslet. Elképzelhető ugyan egy év eleji átmeneti gyorsulás, ám a második félévben már mérsékeltebb ütemre számít.
Vissza kell térni az exportvezérelt modellhez
Hosszabb távon azonban elkerülhetetlen az exportvezérelt növekedési modellhez való visszatérés. A kisebb, nyitott gazdaságok esetében a fogyasztásvezérelt pálya mindig kockázatokat hordoz, mivel a magas importhányad idővel a külső egyensúly romlásához és eladósodáshoz vezethet. Ez a 2000-es években ütközött ki a leglátványosabban, amikor a magas költségvetési és a külkereskedelmi hiány nyomán megjelent az ikerdeficit. Végül 2008 őszén az IMF-nek kellett kimentenie az országot a fizetésképtelenségtől. Erre utalt korábban Patai Mihály, az MNB volt alelnöke is, amikor a magyar gazdaság „első számú közellenségének” nevezte ezt a helyzetet.
2022-ben rövid időre ismét romlott a külső egyensúly, ám akkor nem a túlfogyasztás, hanem az elszálló energiaárak álltak a háttérben. Azóta a külkereskedelmi mérleg ismét többletet mutat, ami azt támasztja alá, hogy továbbra sem kell olyan helyzettől tartanunk, mint 2008 őszén.
Mindenesetre Török Zoltán szerint átmenetileg elfogadható a fogyasztásvezérelt növekedés, kulcskérdés azonban, hogy mikor élénkül meg a külső kereslet. Ebben nem túl optimista, különösen a német feldolgozóiparhoz való erős kötődés miatt. Egyelőre ugyanis nem látja jelét annak, hogy a német ipar érdemben megtáltosodna: mérsékelt növekedés várható, ám ha ezt elsősorban a fegyverkezés hajtja, abból a magyar cégek alig tudnak profitálni.
Pozitívum ugyanakkor, hogy a nagy gyártókapacitások termelésbe állnak. Tavaly november óta termel a BMW, a BYD a második negyedévtől válthat a sorozatgyártásra, a CATL-hoz hasonlóan. Ezért az elemző szerint az ipar kibocsátása idén javulhat, azonban nem a külső piacok kedvezőbb alakulása miatt, hanem azért, mert végre nőhet az akkumulátor- és autóexport. Összességében Török Zoltán 2025-re 1,8 százalékos gazdasági növekedést vár, ugyanakkor hangsúlyozta: a kilátásokat továbbra is felfelé és lefelé mutató kockázatok övezik.
