Mindegy, hány kudarc érte, nem hajlandó feladni a labdarúgó-világbajnokság megrendezéséről szőtt álmait Marokkó, amely a pályán remekül teljesít, azon kívül viszont szinte semmiben sem felel meg a kritériumoknak. Úgyhogy most nagykutyákkal állt össze, hátha így végre sikerül.
Fotó: Adem Muhammed / AFP
Marokkó a legutóbb kiosztott 2026-os vb-re is pályázott, de csúnyán kikapott – megint.
Korábban szorosabb volt a verseny, 1994-ben csak három szavazattal maradt el az USA-tól, 1998-ban 12-vel Franciaországgal szemben. 2010-ben járt a legközelebb a sikerhez, amikor a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bevezette a rotációs rendszerét, így biztossá vált, hogy a történelem során először Afrika lesz a rendező földrész.
A végére Marokkó, illetve Dél-Afrika maradt, és az egyik korrupcióban megöregedett FIFA-végrehajtóbizottsági tag, Jack Warner visszaemlékezése szerint mindkét csoport megkente őt (is) – csak a dél-afrikaiak többel, így az utóvizsgálatok szerint hiába kapott valójában Marokkó több szavazatot, a hivatalosan megállapított végeredményben néggyel kikapott.
A király megmondta
Az „Atlasz oroszlánjai” 2026-ra az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada hármasával szemben indultak csatába, ám 134-65-re kikaptak. Ennek a fő oka nyilván az, hogy a trió 14 milliárd dolláros (4809 milliárd forintos) bevétellel kecsegtette a FIFA-t, de az is, hogy a pályázatelemzéskor Marokkó csak 2,7-es összpontszámot kapott az 5-ből, míg a riválisok 4-et. Három területen ítélték kockázatosnak a pályázatát: a stadionok, a szálláshelyek és az utazás témaköreiben, részletezve, hogy „elképesztő méretű infrastruktúra-fejlesztésre lenne szükség”.
Ehhez jön még, hogy sportesemény-rendezésben sem tapasztaltak – Magyarország például köröket verne rájuk.
Az 1998-as Afrikai Nemzetek Kupája után a 2018-as kiírás volt az első, amelyet levezényeltek, emellett a 2014-es és 2015-ös klubvilágbajnokságot tudják felmutatni, meg két atlétikai Gyémánt Liga-versenyt. Ehhez képest a többi kandidáns általában korábbi vb- és/vagy olimpiai házigazda, valamint rendszeres szervezője a legnagyobb sportágak világeseményeinek.
Mindezek dacára a 2010 óta hat labdarúgó-akadémia létesítésénél lelkesedő VI. Mohammed király a legutóbbi vereség után nyomban kiadta az utasítást, hogy 2030-ra is pályázni kell, amihez további
832 közösségi és sportközpont létrehozását irányozta elő, és persze a legutóbbi tervekben már szereplő kilenc stadion megépítését,
köztük a 93 ezer férőhelyes behemóttal Casablancában. Az aréna- és útfejlesztési csomag tervezett összértéke 20,7 milliárd dollár (7140 milliárd forint). Ám mint a részletezett történelem bizonyítja, ez még nem lenne elég a sikerhez – itt jönnek a képbe a mediterrán barátok.
Segíthet az ukrán korrupció
Spanyolország és Portugália régóta közös jelentkezésben gondolkodott, aztán tavaly általános meghökkenésre bevették a buliba Ukrajnát is. Idén márciusra viszont az lett a hivatalos, hogy Marokkóval hármasban próbálkoznak inkább, ami után adja magát a kérdés: Ukrajna csak hirtelen jött érzelmi kitörés volt a háború nyomán?
Az ország 2012-ben sikeres társrendezője volt az Európa-bajnokságnak Lengyelországgal, a döntőre is Kijevben került sor, tehát e tekintetben van tapasztalata, az ellenben talány, hogy a fegyveres harcok mely sportlétesítményeket és mennyire károsítanak, és mi lesz velük hét év múlva.
Van ugyanakkor másik ok is: a korrupció.
Az Ukrán Labdarúgó-szövetség elnöke, Andrij Pavelko 2020 óta vizsgálatok alanya otthon és külföldön egyaránt – a hazai vádak között szerepel, hogy a műfüves pályák gyártására alkalmas eszközök beszerzésekor elsikkasztott 26,5 millió hrivnyát (248 millió forintot), továbbá hogy „helytelenül használt fel” külföldi forrásokat. Egy kerületi bíróság egy hónapra fel is függesztette pozíciójából, amit persze a szövetség nem ismert el, és azzal támadta a jogi eljárást, hogy elrontja Pavelko nemzetközi kampányát. A vádlott ugyanis 9,9 millió hrivnyás (93 millió forintos) óvadék fejében szabadlábon védekezhet, és ha már így van,
újraválasztásra jelentkezett az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) végrehajtó bizottságában – az már az európai szervezetről mond sokat, hogy újra is választották.
Egy vb-pályázatkor mégsem hangzik jól az egész, ezért is fordulhatott Spanyolország és Portugália a keleti végek helyett kicsit dél felé. Jelen állás szerint tehát a következő országok kandidálnak:
- Argentína, Chile, Paraguay, Uruguay
- Görögország, Egyiptom, Szaúd-Arábia
- Spanyolország, Portugália, Marokkó
Mint jól látható, manapság trendi a csoportos jelentkezés, olyannyira, hogy a görög, egyiptomi, szaúdi pályázat gyakorlatilag három földrészt köt össze. A mottó és a történelem szintjén van kártyájuk a dél-amerikaiknak is, hiszen az első, 1930-ban Uruguayban tartott vb centenáriumát szerintük illene ugyanazon a vidéken ünnepelni.
Ne kövessük el ugyanazt a hibát, mint amikor 1996-ban nem Athén kapta az olimpiát!
– zárta rövidre Alejandro Domínguez, a Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (Conmebol) elnöke.
A pályán minden rendben
Természetesen más állásponton vannak a marokkóiak, akiket a legutóbbi házigazdához, Katarhoz hasonlatosan, de azért kisebb hévvel támadnak az LMBTQ+-közösséggel, illetve a nyugat-szaharai szahravi lakossággal szembeni magatartásuk, illetve általánosságban a „hibrid”, azaz a demokrata és autoritárius közti állami irányítás miatt.
Fotó: Fadel Senna / AFP
Ők viszont azzal kampányolnak, hogy a spanyol és a portugál fővárostól is egyetlen órányira találhatók, hogy közkedvelt turistacélpontokkal rendelkeznek ők is, és főleg, hogy mennyire egységesek. Az utóbbin vitathatatlanul segített a tavalyi produkciójuk, amikor első afrikai válogatottként bejutottak a vb-n a legjobb négy közé, amit az új évben Brazília legyőzésével fejeltek meg.
Tehát legalább a rendezőként garantált résztvevői hely biztosan jó helyre kerülne.
