Szaúd-Arábia a következő években 200 milliárd amerikai dollár befektetésével fejleszti az ország üdülőhelyeit, repülőtereit, szórakoztató parkjait és egyéb turisztikai infrastruktúráját – idézte a napokban a brit The Parliament magazin Ahmed bin Khateb szaúdi idegenforgalmi miniszter nyilatkozatát.
A következő évtizedben csak új szállodai férőhelyből legalább félmillió felépítését tervezik.
A fejlesztések egy komplex, igen ambiciózus, Vision 2030 elnevezésű programba ágyazódnak, amely az oktatástól a mesterséges intelligencia alkalmazásáig a teljes gazdaságot átfogja, és célja, hogy a monarchiát kivezesse az egyoldalú olajfüggőség korszakából.
A vendéglátásban az öböl menti ország a következő évtized végén már évente legalább százmillió turistát tervez fogadni.
A program első számú célközönségeként kifejezetten az európai vendégeket jelölték meg. A tervek szerint a következő tíz évben az idegenforgalomból származó bevételek évi 7 százalékkal nőnek, hogy 2030-ra elérjék a sivatagi királyság nemzeti jövedelmének 10 százalékát. Ezeknek a céloknak már a kitűzése is hatalmas szemléletbeli fordulatot jelez, hiszen a Mekkába és Medinába tartó tömeges zarándoklatoktól eltekintve, ez idáig nem engedélyezték a beutazóturizmust, így a szabadidős vagy városnéző utakat sem.
A Vörös-tenger még mindig érintetlen, szűz terület, védett korallokkal, zátonyokkal és szigetekkel
– emelte ki Ahmed bin Khateb. Mint mondta, az országnak mintegy tízezer feltárt történelmi emlékhelye van, közülük ötöt az UNESCO a világörökség részének nyilvánított. A miniszter hangsúlyozta, hogy 2019-ben világszerte másfél milliárd turista kerekedett fel, akiknek a 40 százaléka délnek indult, hogy a napfény és a tengerek áldásaiban részesüljön, míg másik 30 százalékuk történelmi emlékhelyeket és a kulturális örökség emblematikus fontosságú helyszíneit tekintette meg. Ahmed bin Khateb kiemelte, hogy Szaúd-Arábiában mindkét típusú attrakcióból bőséges és még nagyrészt felfedezetlen a kínálat.
A kétmillió négyzetkilométer alapterületű monarchiának kétezer kilométeres partszakasza van a Vörös-tengernél és az Arab-öbölnél. Kulturális szempontból pedig egyebek mellett Dzsidda óvárosára vagy a Ha’il térség tízezer éves sziklarajzaira lehetne felhívni a figyelmet.
A Vörös-tenger, amelyet az egyiptomi oldalon évente több millióan keresnek fel, a szaúdi partok közelében még valóban szinte teljesen érintetlen. Az ország emellett az arab civilizáció és az iszlám bölcsőjeként is számot tarthat az érdeklődésre.
Olyan történelmi jelentőségű ősi és középkori események színhelyeivel van tele az Arab-félsziget, amelyek rendkívül érdekesek lehetnek a felfedező kedvű európai turistáknak.
Az európai vendégek komfortérzetéhez persze a fejlesztéseken kívül
egyfajta kulturális forradalomra is szükség lesz, amely egyébként magával a döntéssel kezdődött, hogy tudniillik az eddigi tilalom helyett most már fogadni akarják az európaiakat.
Ráadásul nemcsak a turistákat várják, hanem a külföldi befektetéseket is ösztönzik. Mindazonáltal nem ártana, ha a nők számára legalább a magántulajdonban álló területeken és a szállodai strandokon megengednék az európai stílusú fürdőruhák viselését, és a tankönyvekből eltávolítanák a radikális fundamentalista szövegeket.
Ezeket a változásokat csupán erőteljes, felülről lefelé irányuló reformokkal lehet keresztülvinni a brit folyóirat szerint, és még ha körültekintően járnak is el, akkor sem garantálható, hogy gyors és egyenletes lesz a megvalósítás. A végeredmény azonban egy a világra és Európára nyitottabb Szaúd-Arábia lehet, amely már nemcsak a kőolajból él, hanem diverzifikált gazdasági szerkezet biztosítja stabil fejlődését.
