Árvíz mosta biztosítás

Nem a pénzügyminiszter az első, akit az utóbbi években magával ragadott az árvízbiztosítási ügyek sodra. Varga Mihályt 1999-ben már megelőzte a belügyminiszter, akinek "javaslatára" a biztosítók ötmilliárd forint névértékű árvízkötvényt jegyeztek le az államnak. Két éve, az akkori árvíz nyomán Pintér Sándor a nagy vagyonbiztosítókat arra kérte: részesítsék különleges elbánásban az ügyfeleket kifizetéseiknél. Ugyanekkor a miniszterelnök elmarasztalóan szólt a biztosítók "árvízes" kártérítéseiről.

Az ÁB-Aegon talán ezt az árvíz- és politikaveszélyes helyzetet unhatta meg, csakhogy ők is radikálisan léptek. A szerződések egy részének a felmondása azt jelenti: még magasabb díjat kérve sem kívánják bevállalni az árvízkockázatot, s így megtartani tiszai ügyfeleiket. Nem csoda, hogy az érintettek - újabb árvíztől, magukrahagyatottságtól félve - a nyilvánossághoz fordultak.

A biztosítót menti, hogy a felmondások fél éve tartanak - igaz, sok szerződés évfordulója december volt -, s a szándékot tavaly nyáron tájékoztatón jelentették be ország-világ előtt. Aligha áll meg viszont az az állítás, amely szerint a felmondások részbeni oka, hogy a viszontbiztosító nem vállalja be a kockázatot. Az ÁB-Aegon jó milliónyi lakásbiztosítottja közt e tízezernyi szerződés szinte elvész, a nagy ügyfélkör megbízhatóan "porlasztja" a kockázatot. Ha itt kár lenne, békésebb vidékek lakóinak díjai (is) fedeznék a kifizetéseket.

S itt újra beúszott a képbe a politika hajója. Állami hatóság jelentette be egy másik privát biztosító "beugrását". A többi rivális társaság szakembere nem tud róla, hogy a tárca hasonló ajánlattal megkereste volna őket. (Igaz, csöndben hozzáteszik: el is utasították volna.)

Az ügyfeleket a "pestiek" vitájából persze csak két dolog érdekli. Ha lehet, az árvíz ne mossa el se a vályogházat, se a biztosítást.