Benes árnyéka

Jó hír, hogy a visegrádi négyek minden állama leszögezte, a regionális együttműködés fenntartását akarja - legutóbb a magyar külügyminiszter tett így az Országgyűlés külügyi bizottságának ülésén. A kérdés csak az, hogyan kivitelezhető ez az akarat. Mert - rossz hír - az elmúlt egy hetet nem lehet meg nem történtté tenni. Amiben tulajdonképpen van jó hír is: az Európai Parlament külügyi bizottsága felkérte a testület jogi szolgálatát, derítse már fel, miben is állnak azok a Benes-dekrétumok, mi a mai jogállásuk Csehországban és Szlovákiában, ellentétben állnak-e az Európai Unió joganyagával. Ha ott nem szégyellik bevallani, hogy a ma embere számára homály övezi a 46-47 évvel ezelőtt történteket, talán ezeken a tájakon is lehetne némi hangfogót alkalmazni.

Arra például ki emlékszik, hogy az Eduard Benes csehszlovák elnök által nagyhatalmi egyetértéssel érvényesített kollektív bűnösség elvét Magyarország is alkalmazta (kényszerűségből?) a háború után: 200 000 hazai németet telepítettek ki. Hogyan hívnák ma Berlinben a külügyminisztert, ha ez a gyalázat nem történik meg? Nem szerencsés összemosni a '45 után létrejött demokratikus rendszereket az őket leváltó totális diktatúrákkal. Ez azonban mellékszál.

Détruisez l'Autriche-Hongrie - Semmisítsék meg Ausztria-Magyarországot!, ez volt Benes Csehszlovákiát megalapozó programja 1916-ban. A rombolás bejött belőle, de mára az álomköztársaság is két részre szakadt. A négy ország közül egy az EU tagja, a másik három bebocsátásra vár, s a finis előtt rájuk vetül Benes árnyéka: nem éppen épületes, kilátástalan marakodásba kezdtek. Hadd ne tőlem kelljen megtudni, hogy civakodó partnereket az unió nem lát szívesen. Ez az igazi rossz hír, akár talált kincs a bővítést amúgy is elhúzni kívánók számára.

szalay hanna