Bor, távvezeték, FKGP

A Magyarországra a 90-es évek első felében visszatelepült Szeremley Huba kalandos életútra gondolhat vissza - ha majd egyszer lesz rá ideje. A hazánkban eddig elsősorban borászati vállalkozásairól ismert üzletember soha nem a kézenfekvő megoldásokat választotta. Ezt az is jelzi, hogy négyféle diplomát próbált szerezni, amiből végül két esetben következett beteljesülés: a 60-as években két évet járt teológiára, majd némi "építészeti tevékenység" - azazhogy leginkább segédmunka - után az orvosira felvételizett. Csakhogy közbejött a nem mindennapi "disszidálás" - kisgépen röppent át Ausztriába -, s bár kis ideig folytatta az ismerkedést a medicinával, végül a műanyagipari gépészmérnöki oklevél jött öszsze, amit a 90-es évekre "megfejelt" a szociológiával.

Szeremley Huba - mint meséli - permanens világjárása közepette először Iránban kötött ki hosszabb időre. Ott töltött hét esztendeje alatt sok mindent csinált, de leginkább egy építőipari cégben ténykedett, hogy legyen miből "bohóckodni": ez egyebek mellett azt jelenti, hogy megpróbálták hol füvesíteni, hol gabonával beültetni a sivatagot. Az üzletember máig tartó nigériai akciói a harmadik világ fejlődéssegítő programjaiban való részvétellel kezdődtek, amit visszatekintve klasszikus vidékfejlesztési tevékenységként értelmez Szeremley. Megjegyzi, a helyi ipar formálásából, a foglalkoztatottság növeléséből, iskolateremtésből, infrastruktúra-fejlesztésből inkább erkölcsi, mintsem anyagi haszna származott, de panaszra nincs oka, hiszen alapos részt vállalt transzformátorállomások építéséből, és keresztül-kasul behálózta Nyugat-Afrikát magasfeszültségű villamos vezetékekkel. Szóval lehetett pénzt is keresni.

Magyarországra a 90-es évek első felében települt vissza az üzletember, miután látogatásai alkalmával tapasztalta, hogy a badacsonyi szőlőkultúra és a balatoni északi parti vidék "pusztul, öregszik, tönkremegy". A borkultúra ismerői mára tényként tartják számon, hogy Szeremley Huba egy személyben és egészében újraértelmezte és újraélesztette tetszhalott állapotából a badacsonyi borászkodást. A Szent Orbán Pincészet tulajdonosa emellett a vendéglátásban is letette a névjegyét Badacsonyban - étterme ínyencek zarándokhelye -, az egykori Helvécia Állami Gazdaság megvásárlásával pedig mostanában azt igyekszik bebizonyítani, hogy a közhiedelemmel ellentétben az Alföldön is lehet korrekt borokat készíteni. Emellett a Hatvan melletti Nagygomboson is próbálkozik - egy másik ismert borásszal közösen - árban elérhető borok termelésével. S ha már mezőgazdaság, ne maradjon ki semmi: szürkemarhagulyát tart, bivalyt és mangalicát tenyészt, legelőket rekultivál, s összességében - állítása szerint - több száz embernek ad munkát szerte e hazában.

Normális üzletember nem borászkodik, és nem mondja ki hangosan azt, amit a közéletről gondol - mereng el kérdésünkön, hogy végül is üzletembernek, borásznak vagy általában vállalkozónak tartja-e magát. Felvetésünkre, miért kellett még mindehhez a politika, Szeremley Huba azt mondja: azt akarja, hogy cselekedetei után nemcsak önmagával, unokáival szemben is el tudjon egyszer számolni. Generációkban és folytonosságban gondolkodom, ezért nemcsak szőlészkedem-borászkodom, hanem politizálok is - fogalmaz. "Sohasem szerettem az erősekhez dörgölőzni" - indokolja, miért az FKGP-t választotta, s miért e párt kampányát támogatja tanácsaival, pénzével és azzal, hogy megvásárolja Belgrád rakparti székházát is. A kisgazdapárt eszmeisége igenis hiteles - reagál kételyeinkre, megjegyezve: talán egyes személyekkel vannak problémák, de nincs egyetlen párt sem, "amelyben ne lennének mákvirágok". Az FKGP életben tartása az utolsó lehetőség, hogy a demokrácia jegyében valaki beleláthasson a két nagy párt kártyái közé - osztja meg álláspontját, s leszögezi: "Én még mindig hiszek a demokráciában, naivan, akár az utcalányok szüzességében."

Gazda Albert