Keveset tudni veszélyekkel jár

Alexander Pope, az ünnepelt 18. századi költő ezt írta a férfiak és nők hiányosságait megvilágítandó: "Keveset tanulni veszélyes dolog." Közel négy évszázaddal később a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanulás - vagy mai szóhasználattal élve: tudás - fontosabb az emberi jólét szempontjából, mint a tőke, a munka, továbbá a gazdaság növekedésében szerepet játszó egyéb tényezők.

Az Európai Unió keleti bővítésének küszöbén a tagjelölt közép-európai országok számára létfontosságú kihívást jelent a tudás és az új információs technológiák megszerzése, használata, ha fel akarnak zárkózni a jelenlegi tagállamok életszínvonalához. Nagy szerepet tulajdonítanak a tudásnak az OECD-országok 90-es évekbeli növekedésében, amikor a gazdaságok a piacon és a munkahelyen alkalmazott új technológiák révén indultak pezsgésnek. A tudás közvetlenül megmutatkozott a nagyobb termelékenységben, az alacsonyabb költségekben, a fogyasztói igényekre adott gyorsabb válaszokban, valamint új termékekben.

Ír- és Finnország jó példáját adja azoknak az államoknak, amelyek a tudás okos felhasználásával változtattak sorsukon. Az oktatás és az információs technológiák előtérbe állítása kulcsszerepet játszott abban, hogy az egykor agrárközpontú Írország Európa legnagyobb szoftverexportőrévé alakulhatott át. Finnország egyetlen évtized alatt pangó fa- és papírexportőrből tudásintenzív gazdasággá vált, amelynek vezető vállalata, a mobiltelefon-gyártó Nokia a finneket egymilliárd emberrel köti össze egy láthatatlan, világméretű hálóban.

A tudás felhasználása tehát nagy szerepet játszott mind Ír-, mind Finnország sorsának figyelemre méltó megfordulásában. Ezek a példák fontos leckét adnak az Európai Unió előszobájában lévő közép-európai országoknak. Jelenleg a legtöbbjük jóval a tagállamok mögött kullog a legfontosabb jelzőszámokat illetően, mint amilyen a felsőoktatásban való részvétel, a számítógép-ellátottság, az internetes tartalomszolgáltatók jelenléte és a kutatásra-fejlesztésre fordított kiadások.

A kihívások hatalmasak. A vállalatoknak és termékeiknek az Európai Unió egységes piacán és szerte a világon egyaránt versenyezniük kell majd. Magas növekedési ráták szükségeltetnek a közép-európaiak növekvő jövedelmekkel és az EU átlagához közelítő életszínvonal elérésével kapcsolatos várakozásainak teljesüléséhez. Miközben a tagjelöltek ezekkel a kihívásokkal küszködnek, több figyelmet fordítanak a tudás felhasználására gazdaságaikban.

Sokuk helyzete jó ebből a szempontból, hiszen képzett munkaerővel, számottevő tudományos és technológiai kapacitással, viszonylag fejlett távközlési rendszerekkel és a külföldi technológia iránti növekvő fogadókészséggel bírnak. A felzárkózás így jogos várakozás, feltéve, hogy a helyükre teszik a megfelelő építőköveket. A tudás hatékony felhasználását támogató és a vállalkozókat bátorító gazdasági és intézményi keret kialakítása létfontosságú. Az alacsony infláció, a jó költségvetési és monetáris politikák, illetve a beruházást és a technológiatranszfert elősegítő szabályozás a tudásalapú gazdaság előfeltételeit jelentik.

Ugyanez igaz a kereskedelmi és befektetéspolitikai nyitottságra. A szabad kereskedelem technológiai keresletet teremt, míg a külföldi működőtőke segíti a technológiaváltást. A hatékony bankok és a szilárd pénzügyi szektor határozza meg egy ország képességét az innovatív vállalatok finanszírozására. Az egyértelmű szellemi tulajdonjogok biztosítják az ösztönző erőt a kutatásra és fejlesztésre, előmozdítva a tudásmegosztást. Végül a verseny teszi lehetővé, hogy új vállalkozások - hazaiak és külföldiek - lépjenek be a

piacra, magukkal hozva tudásukat és technológiájukat.

Amint azt Írország megmutatta, a képzett és kiművelt népesség létfontosságú azoknak a képességeknek a kifejlesztéséhez, amelyek révén biztosítható a tudás lehető legteljesebb mértékű megteremtése, megosztása és használata. Ehhez egy olyan oktatási rendszerre van szükség, ami igazodik a vállalatok igényeihez és képes követni azok változásait.

Az információ továbbítását és feldolgozását lehetővé tevő dinamikus információs infrastruktúra szintén fontos. Különösen a megbízható, vezeték nélküli távközlési rendszerekhez, az internethez, a műholdas hálózatokhoz, az adatbázisokhoz és a műsorszóró berendezésekhez való hozzáférés kiterjesztése létfontosságú.

Egy másik előfeltétel az innováció segítése a kutatók és a vállalkozók együttműködésének kialakításával, hogy a tudást technológiává, a technológiát pedig termékekké és szolgáltatásokká konvertálhassák. A kutatás finanszírozásában a magán- és a közszférának egyaránt részt kell vennie, hogy kihasználható legyen a növekvő globális tudásállomány, és új válaszok születhessenek a helyi szükségletekre. Ez a fajta együttműködés előmozdítja az innovációt és a versenyt, miközben az egyenlőtlenségek csökkentése és a szociális kohézió erősítése révén magában rejti egy egységesebb társadalom ígéretét is.

Az EU, a Világbank és mások bátorításával több közép-európai ország dolgoz ki nemzeti stratégiát a tudásalapú gazdaság megteremtésére. Ezek csak akkor lesznek működőképesek, ha sokkal tovább mennek annál, mint hogy egyszerűen befektetnek a távközlésbe és az információs technológiákba. Ki kell fejleszteniük a tudás hatékony felhasználásának képességét azáltal, hogy helyére teszik a megfelelő gazdasági és intézményi keretet, megadják az embereknek az e lehetőségek kihasználásához szükséges képességeket, és új ötletek áramlását garantáló helyi innovációs központokat finanszíroznak.

Johannes Linn