A sietségnek ára van - tartja a mondás. Ám ezúttal túl nagy ára lett volna, ha a Pénzügyminisztérium megmarad kezdeti véleményénél a rövid távú állampapír- és repoügyletekre kivetett felügyeleti díj kérdésében. Ha a tárca mereven ragaszkodott volna a "tetszettek volna időben szólni" elvéhez, a szkeptikusok szerint az első negyedévi díjfizetéskor kimúlt volna a repopiac.
A gondot - ma már tudható - a 451 szakaszból álló tőkepiaci törvényből kimaradt fél mondat okozta. Ilyen hibából persze van több is: a törvény szerint például a Mol-gyorsjelentéseket valamennyi korábbi jegyzési helyen megtekinthetővé kellene tenni.
Jobb ma egy veréb... A hosszas vajúdás után egy év alatt összeütött tőkepiaci törvényre égető szüksége volt a piacnak. Igaz ez még akkor is, ha a szabályozás számos sebből vérzik. A hibák kijavítása sem rettentően sürgős - még a választások miatti törvényhozási szünet is belefér. A felügyeleti díj esetében azonban mindenképp lépni kellett. A többi problémáról ugyanis még erősen túlozva sem lehet állítani, hogy azzal fenyegetne, csökken a jegybank monetáris politikai eszköztára.
Sok lúd disznót győz... Törvényt módosítani a PM, a felügyelet és az MNB sem tud. Értelmezni viszont igen. A legjobb, ha mindjárt a jogalkotó mond véleményt arról, hogyan gondolkodott, amikor a szabályokat szövegezte. A kecske is jóllakik, és a - kissé szépséghibás - káposzta is megmarad.
Ha majd egyszer sor kerül rá, a kimaradt sor akár a törvény szövegéből is "pótolható" lesz. A kereskedési könyvre vonatkozó szabályozásban ugyanis egyesek szerint épp a kockázat- és likviditáskezelés bizonyos formáinak mentesítését biztosító rész felesleges, amelynek hiánya a díjszámításnál ekkora galibát okozott.
Hiszen tudjuk: semmi nem vész el...
nagy lászló nándor
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.