A MIÉP mint probléma

Várakozásainknak megfelelően a választási kampány fő témájává lett a MIÉP, illetve a Fidesz viszonya ehhez a párthoz. Az oppozíció nap mint nap kihasználja, hogy Orbán Viktor és csapata kerüli az egyértelmű állásfoglalást. Az egyenlő erők kiélezett küzdelmében minden szavazat számít, így a MIÉP híveinek elidegenítése kerülendő. A pártnak gondot okoz, hogy ezzel a baloldal mellett Csurka István is tisztában van. A nyílt beszéd a MIÉP-elnök stratégiájának alapvető eleme: támogatásának rendszeres felajánlásakor tudja, kijelentéseit azok súlyát messze meghaladó mértékben visszhangozzák majd a politikusok és a médiumok.

Amikor azonban a MIÉP-témáról józanul próbálunk beszélni, le kell szögeznünk: a probléma csak számos feltétel együttes teljesülése következtében válhat élővé, s a magyar választási rendszernek köszönhetően nem az a legvalószínűbb, hogy ez a párt a mérleg nyelve lesz. Egyrészt: magas választási részvétel esetén a MIÉP-nek a parlamentbe jutásért is meg kell küzdenie. Másrészt: minden korábbinál nagyobb az esély arra, hogy a Fidesz-csoport vagy az MSZP abszolút többséget szerezhet a parlamentben.

Ha mégis patthelyzetet ígérnének az első forduló eredményei, a Fidesz csak egy választ képviselhetne hitelesen. Nem kezdhetne tárgyalásokat Csurka Istvánnal. Nem tehetné meg azt, amit négy éve igen: hogy rosszabbul szereplő jelöltjeit egyoldalúan visszalépteti. Abban bízhatna tehát, hogy a második fordulókban amúgy is az erősebbhez húzó, a baloldalra engesztelhetetlenül allergiás MIÉP-esek maguktól "átállnak".

Mindez e pillanatban csak játék a "forgatókönyvekkel", de egyvalami biztos: a kampányszempontokon túl minden demokratikus pártnak evidens érdeke, hogy a problémára végül ne kelljen megoldást keresni.

Gazda Albert