Agyas gépek álmodója

Roska Tamás akadémikus több rangos hazai tudományos díj (Gábor Dénes-, Szent-Györgyi Albert-, Pro Renovanda Cultura díj) után vette át szombaton a Bolyai-díjat, amelyet ő maga elsősorban a fiatalságnak szánt üzenetként értékelt. Már többszörösen is eleget tett a díj odaítélésére fő szakmai szempontjának, a nemzetközi mércével is mérhető teljesítmény felmutatásának. Kaliforniai munkatársával közösen dolgozta ki a neurális hálózatok elvén működő számítógép modelljét, amely az emberi idegrendszer sejtjeinek szerveződési és adatfeldolgozási folyamatait igyekszik lemásolni. A hagyományos elektronikai technológia ugyanis rövidesen eléri működési korlátait, még az óriásgépeknek is nagyon nehéz feladat reprodukálni a primitív hang-, kép- és tapintásfelismerő képességet, ezért annál ígéretesebb megoldásnak tűnik az analóg adatátvitelen alapuló újfajta számítógép.

Ennek megvalósítását közelebb hozzák a kutatók munkájához pályázaton nyert pénzek - mondta lapunknak Roska Tamás. Mindenekelőtt az amerikai, illetve a nyugat-európai granteket (megpályázható pénzeket) említette, de új lehetőséget kínál a Széchenyi-tervben az nkfp (nemzeti kutatási fejlesztési program), amely szintén juttat egy-egy konzorciumnak 1-2 millió dollárt egy pályázatra, s amely szerencsésen ötvözi az alapkutatásokat támogató OTKA és a kisebb fejlesztéseket segítő alapok működését.

Magyar voltát kutatói munkája szempontjából úgy értékeli Roska Tamás, hogy tisztában kell lenni azzal: a csúcstechnológia területén folyó munkát egyedül Magyarországon már nem lehet végezni. Ő maga 1989 óta minden évben Berkeleyben, (Kalifornia), a technológia központjában dolgozott, ennek egyik gyümölcseként magyarországi munkahelye, az MTA SZTAKI munkája is szoros kapcsolatba került a kaliforniai kutatásokkal. "Benne élhettem a csúcstechnológiában, ez '89 előtt elképzelhetetlen lett volna" - mondta. A munka harmadik fontos összetevőjeként említette, hogy az abban részt vevő fiatalok mielőbb önálló feladatot és munkát kapjanak.

A fiatalok megtartása kapcsán megemlítette, hogy saját statisztikája ugyan igen jó: két munkatársa kivételével mindenki hazajött, de nagy a csábereje azon külföldi kutatóhelyeknek, ahová előbb-utóbb majdnem minden tehetséges fiatal kutató eljut. A fiatalok itthon tartásában azonban az államnak is van további tennivalója. A tudománypolitika üzenete azonban már világos: 2000-ben reálértéken meglódult a hazai kutatás-fejlesztési támogatás.

Roska Tamás nem tart attól, hogy társadalmi szerepvállalása elvonná elsődleges tevékenységétől. Csak hobbiból tanít - miután megszervezte a Veszprémi, valamint a Pázmány Egyetem informatikai fakultását is -, de erre szüksége is van, hiszen az egyetemen ismeri meg azokat, akiket később bevonhat munkájába. Munkatársaival Európában először úgy képeznek információs mérnököket, hogy azok közben megtanulják az élő tudományok számítástechnikáját is. Szerinte a legtöbb magyarországi egyetemen be kellene vezetni az úgynevezett department rendszert, amelyben nincsenek tanszékek, státusszimbólumot jelentő tanszékvezetői posztok, csak szakok, tanárokkal, kutatókkal és diákokkal. A Pázmányon ezt már máshogy csinálják: a kis kutatóintézet négy akadémiai kutatóintézettel szerződött (a SZTAKI-val, a KOKI-val, a Műszaki Fizikai és Anyagtudomány Intézettel és a Pszichológiai Intézet fiziológiai részével), továbbá az Ericssonnal, de újabb cégekkel is tárgyalnak. "Ha az ember olyan szerencsés, hogy valamit már tud, akkor a közösségért is kell tennie" - mondta.

Nincs ideje figyelni arra, hogy társadalmi szerepvállalásából lehet-e hátránya, bár belátja, hogy ez nem kizárt. (A napokban például a Professzorok Batthyány Körének tagjaként állást foglalt a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban.) Úgy tartja, ha igaz ügyet lát, mellé kell állnia.

B. Horváth Lilla