Az acélgyártókat megedzik?

Átrajzolhatja Bush elnök a világ acélkereskedelmének térképét. Kedden bejelentett, hároméves és harminc százalékig terjedő importvámterve ugyanis úgy segítene helyrebillenteni a nyersanyag piacát, hogy annak terheit jórészt az Amerikán kívüli gyártók viselnék. Nem véletlen, hogy a viharszerűen feltámadó tiltakozásözönben Bush lépését legalábbis rosszul időzítettnek (Romano Prodi), rossz jelzésnek (Gerhard Schröder), nemzetközi jogi és gazdasági szempontból nehezen levezethetőnek (az orosz külügyminisztérium), vagy egyszerűen tisztességtelennek (a Nippon Steel elnöke) nevezték.

A globális túlkínálat és az erős dollár ösztönözte import miatt az amerikai acélgyártók tömege jutott csődbe az elmúlt négy évben. Mégsem tisztességes a megoldást az óriási készletektől és az alacsony áraktól szintén szenvedő többiekre terhelni - hangoztatják az Államokba acélt szállító országok. Az Európai Unió máris méltó válaszra készül, a WTO-tagok a szervezethez fordulnak panasszal, a rajta kívüliek pedig közvetlenül Washingtonnal kezdenek tárgyalásokat.

Kérdés, kénytelen lesz-e majd engedni Bush. Az oroszok máris próbára tették: még a hír órájában felfedezték, hogy sajnos a szentpétervári kikötőbe érkezett amerikai baromfiszállítmányban túl sok a szalmonella, nem rakható ki. S miután az amerikai baromfiexport felét Oroszország veszi fel, a lépés miatt az Egyesült Államok nagykövete máris a két ország gazdasági kapcsolatainak széles körű romlását helyezte kilátásba.

Az EU még húsvét előtt léptetné életbe saját acélpiaci védőintézkedéseit, köztük - az egyébként társult tag - Magyarország ellen is. Bár térségünkből elsősorban a cseh, a lengyel, a szlovák és a tőlünk keletebbre lévő gyártók exportja okozhat Nyugaton fejfájást, ez sovány vigasz a Dunaferrnek, amelynek éppen az unió a fő exportpiaca.

B. Horváth Lilla