Boronkay Tamás: Acélos döntések

Az Egyesült Államok után jövő héttől az Európai Unió is korlátozza acélimportját. A világ két acélnagyhatalma (egyenként évi 27 millió tonnás import) tehát most sem tudta békés eszközökkel megoldani vitáját. Az amerikai acélimport az utóbbi öt esztendőben harmadával csökkent, ennek ellenére a honi acélgyártók sorban kértek csődvédelmet. Az acélimportját 1988 óta 20 százalékkal növelő unió pedig tart az esetenként 30 százalékos amerikai vám miatt ellehetetlenült acéltermékhegytől. Ezért "csak" a szokásos import feletti mennyiség vásárlását bünteti 15-26 százalékos vámmal.

Miközben a magasabb vám feltehetőleg aligha segít a megszorult amerikai termelőkön, összekuszálja a piaci viszonyokat. Csak egyetlen példa: Magyarország, több más állammal szemben, mentesítést kapott az Egyesült Államoktól a vám alól, mégis aggódnia kell, mert az európai válaszlépés miatt nehezülhet a dömpingvádakkal amúgy is küszködő magyar acélexport.

Minden konfliktusban megvan annak veszélye, hogy továbbterjed. Brüsszel máris publikált egy listát azon amerikai termékekről, amelyek importját korlátozni fogja, ha az USA-tól nem kap kártérítést. Brüsszel úgy lőtt, hogy fájjon. A listán szereplő textíliák, citrusfélék, motorkerékpárok, fegyverek és autók az USA olyan államainak termékei, amelyekben Bush elnök pozíciója szerfelett törékeny.

A szankciók-ellenszankciók aligha teremtenek valami kiváló légkört a vita rendezéséhez a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) fórumain. A WTO éppen most dolgozik a dohai forduló liberalizációs céljainak megvalósításán. Az acélháború miatt feszültebb légkörben könnyen kísértést érezhetnek a felek, hogy más vitás kérdések kiélezésével keressenek maguknak kárpótlást, kompromisszumos megoldás helyett. Ez pedig aligha jó hír a kereskedelemtől függő államoknak, így Magyarországnak.