A magyar gazdasági növekedés alapja a 90-es évek második felében egyértelműen az export látványos bővülése, amely - a dolog természetéből fakadóan - döntően a feldolgozóiparra koncentrálódik. Ebből a szempontból a 2001-es esztendő alapvető változásokat hozott. A korábbi években a 20 százalékot is meghaladó évenkénti exportbővülés mostanra jelentősen csökkent, a nem végleges adatok szerint 2001. az euróban mért exportnövekedés 8 százalékos, tehát az előző évek ütemének csupán harmada. Mi okozta gazdaságunk exportteljesítményének erőteljes növekedési lassulását, és mire számíthatunk a konjunktúra esetleges javulásának időszakában?
A GKI Rt. vállalati felmérései egyértelműen mutatják, hogy a magyar gazdaság a 90-es évek második felére piacgazdasággá vált, a hazai cégek konjunktúraérzékenysége és vállalkozói magatartása lényegében azonos az EU-országok cégeinek viselkedésével. Nem véletlen tehát, hogy az Egyesült Államokból induló és egyre erőteljesebbé váló dekonjunktúra a Európai Unión keresztül súlyosan érintette a magyar gazdaságot és ezen belül is az ipar növekedését. A tulajdonosi meghatározottságon túl a dekonjunktúra hatása azért is vált közvetlenné és meghatározóvá, mert a hazai ipar alkatrészgyártó és beszállító jellegűvé vált, ami technikai-technológiai értelemben is az európai ipar szerves részévé tette.
Aligha vitatható, hogy a hazai gazdaság és benne az ipar 2001. évi erőteljes lassulása a világgazdaságban kialakuló dekonjunktúrával van összefüggésben. A bekövetkezett folyamatok értékelésénél, de még inkább a 2002 második felében remélhető, ismételten beinduló konjunktúra lehetőségeinek kihasználása szempontjából fontos megvizsgálni, hogy az érvényesített és a ténylegesen ható kormányzati gazdaságpolitika milyen szerepet játszott ebben, illetve mennyire lesz képes segíteni a gazdaság szereplőit a dekonjunktúrából való kilábalásban.
Napjainkban egyre világosabban látjuk, hogy a belső fogyasztást erősítő kormányzati lépések szükségesek és kívánatosak ugyan, de messze nem elégségesek a jelentős exportdinamika csökkenésének ellentételezésére. A probléma azonban nemcsak az, hogy a kormányzat által szorgalmazott belső fogyasztás élénkítése az erősen nyitott magyar gazdaság számára nem igazán kínál orvoslást a dekonjunktúrából adódó növekedési nehézségekre. Az igazi probléma sokkal inkább az, hogy az autóbbi egy évben - a szándékoktól függetlenül - a gazdaságpolitika nemhogy nem javított az export gazdasági, piaci, jövedelmezőségi feltételein - ami a dekonjunktúrában nagyon fontos lenne -, hanem az exportkondíciók az elmúlt évben határozottan romlottak szinte valamennyi, exportban érdekelt cégcsoportnál. 2001 májusában a kormányzat jelentősen kiszélesítette a forint árfolyamának sávját, és azóta a forint körülbelül 10-12 százalékkal felértékelődött, drámaian rontva az export jövedelmezőségét. Az árfolyam-változtatás időzítése ebből a szempontból - májusban már a világgazdasági dekonjunktúra elég világosan kirajzolódott - nem volt szerencsés, bár kétségtelenül nem volt látható a forint ilyen mértékű erősödése. A közgazdasági álmoskönyvek szerint a dekonjunktúrában inkább a leértékelés a kívánatos, különösen az erősen nyitott, a verseny szempontjából is sebezhető kis országok esetében.
A szándékoktól függetlenül nálunk épp az ellenkezője történt, erősödő dekonjunktúrában a nemzeti valuta erőteljesen felértékelődött, így nehéz eldönteni, hogy a 2001 második felében bekövetkezett látványos exportdinamika-mérséklődésben milyen szerepet játszott a világgazdasági dekonjunktúra, és milyen hatással volt a mintegy 12 százalékos forintfelértékelődés.
Az export - különösen az ipari és feldolgozóipari - jövedelmezőségét és nemzetközi versenyképességét jelentősen rontotta a bérek alakulásában bekövetkező változás. Konjunktúra idején, a 90-es évek második felében az export növekedésének fontos tényezője volt a termelékenység gyors javulása és a béremelkedésnek a termelékenységtől való jelentős elmaradása. A bérek ilyetén alakulása az úgynevezett egységbérköltséget a magyar gazdaságban javította nemcsak az előző évekhez képest, hanem nemzetközi kitekintésben is. A 2001-ben beköszöntő dekonjunktúra időszakában azonban lényeges változások történtek egyrészt a minimálbérek megduplázása, másrészt általában a bérek jelentős - 2001-ben 16 százalékos - növekedése tekintetében, ugyanakkor a termelésbővülés ütemének jelentős visszaesése az egységbérköltség jelentős növekedését hozta, ami rontja a magyar export nemzetközi versenyképességét. Önmagában persze az erőteljesebb bérnövekedés kívánatos, de ettől függetlenül az egyébként is romló exportpiaci kilátások mellett határozottan gyengítette a magyar gazdaság ilyen jellegű teljesítményét. Ebben az esetben is a szokásostól eltérő helyzet alakult ki: akkor indult be a bérek erőteljesebb növekedése, amikor az exportpiacok szűkültek, és a termelékenység javulása szerény mértékűvé vált. Súlyosbítja a helyzetet, hogy 2002-ben a bérek tovább fogják rontani a magyar ipar exportképességét, és ebből következően a növekedés sem lehet érdemlegesen más, mint 2001-ben volt.
Áttételesen az exportdinamika csökkenéséhez kapcsolódik egyfelől a beruházási dinamika utóbbi két-három évben megfigyelhető fokozatos mérséklődése, másfelől, hogy a vállalati hitelek nélkül számított tőkebeáramlás évről évre csökken. Miután a külföldi tőkebeáramlás az üzleti beruházások alakulásában is meghatározó jelentőségű, így a külföldi befektetések politikai és gazdasági feltételeinek javítása, a megváltozott nemzetközi körülményekhez igazítása elengedhetetlen a beruházások és a tőkebeáramlás dinamizálásához. Az eddig felemás gazdaságpolitikai megítélés és kezelés is szerepet játszott abban, hogy a magyar gazdaság elvesztette korábbi tőkevonzó képességét. A forint felértékelődése, a bérek erőteljesebb növekedése, a beruházások és a külföldi tőkebeáramlás területén, a dekonjunktúra idején történtek tehát nem igazán segítették a magyar gazdasági szereplők megfelelő és hatásos alkalmazkodását a helyzethez. Az azonban csak a kisebbik baj, hogy a dekonjunktúra időszakában talán a szükségesnél nagyobb növekedési ütemvesztést szenvedett el a magyar gazdaság. A nagyobb veszély abban van, hogy az adekvát gazdaságpolitikai válaszok megtalálása és a kívánatos feltételek megteremtése nélkül az év második felében beköszöntő konjunktúra a magyar gazdaság szereplőit olyan helyzetben találja, hogy az érintett problémák megoldatlansága miatt képtelenek lesznek az ismét bővülő piac erősödő nemzetközi követelményeinek megfelelni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.