Hegedűs Miklós: Problémák konjunktúra előtt

A magyar gazdasági növekedés alapja a 90-es évek második felében egyértelműen az export látványos bővülése, amely - a dolog természetéből fakadóan - döntően a feldolgozóiparra koncentrálódik. Ebből a szempontból a 2001-es esztendő alapvető változásokat hozott. A korábbi években a 20 százalékot is meghaladó évenkénti exportbővülés mostanra jelentősen csökkent, a nem végleges adatok szerint 2001. az euróban mért exportnövekedés 8 százalékos, tehát az előző évek ütemének csupán harmada. Mi okozta gazdaságunk exportteljesítményének erőteljes növekedési lassulását, és mire számíthatunk a konjunktúra esetleges javulásának időszakában?

A GKI Rt. vállalati felmérései egyértelműen mutatják, hogy a magyar gazdaság a 90-es évek második felére piacgazdasággá vált, a hazai cégek konjunktúraérzékenysége és vállalkozói magatartása lényegében azonos az EU-országok cégeinek viselkedésével. Nem véletlen tehát, hogy az Egyesült Államokból induló és egyre erőteljesebbé váló dekonjunktúra a Európai Unión keresztül súlyosan érintette a magyar gazdaságot és ezen belül is az ipar növekedését. A tulajdonosi meghatározottságon túl a dekonjunktúra hatása azért is vált közvetlenné és meghatározóvá, mert a hazai ipar alkatrészgyártó és beszállító jellegűvé vált, ami technikai-technológiai értelemben is az európai ipar szerves részévé tette.

Aligha vitatható, hogy a hazai gazdaság és benne az ipar 2001. évi erőteljes lassulása a világgazdaságban kialakuló dekonjunktúrával van összefüggésben. A bekövetkezett folyamatok értékelésénél, de még inkább a 2002 második felében remélhető, ismételten beinduló konjunktúra lehetőségeinek kihasználása szempontjából fontos megvizsgálni, hogy az érvényesített és a ténylegesen ható kormányzati gazdaságpolitika milyen szerepet játszott ebben, illetve mennyire lesz képes segíteni a gazdaság szereplőit a dekonjunktúrából való kilábalásban.

Napjainkban egyre világosabban látjuk, hogy a belső fogyasztást erősítő kormányzati lépések szükségesek és kívánatosak ugyan, de messze nem elégségesek a jelentős exportdinamika csökkenésének ellentételezésére. A probléma azonban nemcsak az, hogy a kormányzat által szorgalmazott belső fogyasztás élénkítése az erősen nyitott magyar gazdaság számára nem igazán kínál orvoslást a dekonjunktúrából adódó növekedési nehézségekre. Az igazi probléma sokkal inkább az, hogy az autóbbi egy évben - a szándékoktól függetlenül - a gazdaságpolitika nemhogy nem javított az export gazdasági, piaci, jövedelmezőségi feltételein - ami a dekonjunktúrában nagyon fontos lenne -, hanem az exportkondíciók az elmúlt évben határozottan romlottak szinte valamennyi, exportban érdekelt cégcsoportnál. 2001 májusában a kormányzat jelentősen kiszélesítette a forint árfolyamának sávját, és azóta a forint körülbelül 10-12 százalékkal felértékelődött, drámaian rontva az export jövedelmezőségét. Az árfolyam-változtatás időzítése ebből a szempontból - májusban már a világgazdasági dekonjunktúra elég világosan kirajzolódott - nem volt szerencsés, bár kétségtelenül nem volt látható a forint ilyen mértékű erősödése. A közgazdasági álmoskönyvek szerint a dekonjunktúrában inkább a leértékelés a kívánatos, különösen az erősen nyitott, a verseny szempontjából is sebezhető kis országok esetében.

A szándékoktól függetlenül nálunk épp az ellenkezője történt, erősödő dekonjunktúrában a nemzeti valuta erőteljesen felértékelődött, így nehéz eldönteni, hogy a 2001 második felében bekövetkezett látványos exportdinamika-mérséklődésben milyen szerepet játszott a világgazdasági dekonjunktúra, és milyen hatással volt a mintegy 12 százalékos forintfelértékelődés.

Az export - különösen az ipari és feldolgozóipari - jövedelmezőségét és nemzetközi versenyképességét jelentősen rontotta a bérek alakulásában bekövetkező változás. Konjunktúra idején, a 90-es évek második felében az export növekedésének fontos tényezője volt a termelékenység gyors javulása és a béremelkedésnek a termelékenységtől való jelentős elmaradása. A bérek ilyetén alakulása az úgynevezett egységbérköltséget a magyar gazdaságban javította nemcsak az előző évekhez képest, hanem nemzetközi kitekintésben is. A 2001-ben beköszöntő dekonjunktúra időszakában azonban lényeges változások történtek egyrészt a minimálbérek megduplázása, másrészt általában a bérek jelentős - 2001-ben 16 százalékos - növekedése tekintetében, ugyanakkor a termelésbővülés ütemének jelentős visszaesése az egységbérköltség jelentős növekedését hozta, ami rontja a magyar export nemzetközi versenyképességét. Önmagában persze az erőteljesebb bérnövekedés kívánatos, de ettől függetlenül az egyébként is romló exportpiaci kilátások mellett határozottan gyengítette a magyar gazdaság ilyen jellegű teljesítményét. Ebben az esetben is a szokásostól eltérő helyzet alakult ki: akkor indult be a bérek erőteljesebb növekedése, amikor az exportpiacok szűkültek, és a termelékenység javulása szerény mértékűvé vált. Súlyosbítja a helyzetet, hogy 2002-ben a bérek tovább fogják rontani a magyar ipar exportképességét, és ebből következően a növekedés sem lehet érdemlegesen más, mint 2001-ben volt.

Áttételesen az exportdinamika csökkenéséhez kapcsolódik egyfelől a beruházási dinamika utóbbi két-három évben megfigyelhető fokozatos mérséklődése, másfelől, hogy a vállalati hitelek nélkül számított tőkebeáramlás évről évre csökken. Miután a külföldi tőkebeáramlás az üzleti beruházások alakulásában is meghatározó jelentőségű, így a külföldi befektetések politikai és gazdasági feltételeinek javítása, a megváltozott nemzetközi körülményekhez igazítása elengedhetetlen a beruházások és a tőkebeáramlás dinamizálásához. Az eddig felemás gazdaságpolitikai megítélés és kezelés is szerepet játszott abban, hogy a magyar gazdaság elvesztette korábbi tőkevonzó képességét. A forint felértékelődése, a bérek erőteljesebb növekedése, a beruházások és a külföldi tőkebeáramlás területén, a dekonjunktúra idején történtek tehát nem igazán segítették a magyar gazdasági szereplők megfelelő és hatásos alkalmazkodását a helyzethez. Az azonban csak a kisebbik baj, hogy a dekonjunktúra időszakában talán a szükségesnél nagyobb növekedési ütemvesztést szenvedett el a magyar gazdaság. A nagyobb veszély abban van, hogy az adekvát gazdaságpolitikai válaszok megtalálása és a kívánatos feltételek megteremtése nélkül az év második felében beköszöntő konjunktúra a magyar gazdaság szereplőit olyan helyzetben találja, hogy az érintett problémák megoldatlansága miatt képtelenek lesznek az ismét bővülő piac erősödő nemzetközi követelményeinek megfelelni.