Fiskális paradoxon: A megújulás eszköze vagy a zavarok emlékműve?

Hosszú történelmi előzményei vannak a változásoknak. A Berlini fal leomlása után Németországban a védelmi kiadások a GDP 1,2 százalékára csökkentek, ami a képességek és a hadiipari kapacitások gyengüléséhez vezetett. A folyamatban az orosz–ukrán háború hozott változást. Olaf Scholz kancellár 2022 februárjában elmondott „Zeitenwende” (történelmi fordulópont) beszédében 100 milliárd eurós német modernizációs és védelmi programot jelentett be. A cél az volt, hogy a katonai képességeket növeljék, a békeidőben elgyengült védelmi ipart megerősítsék, mind a hagyományos fegyverzet, mind a kibervédelem tekintetében. 

A források megléte és a finanszírozási képesség azonban magában kevésnek bizonyul. Az évtizedekig tartó alulberuházás után a 100 milliárd eurós Zeitenwende program nyögvenyelősen halad a beszámolók szerint. A program meghirdetett időtartamának a fele eltelt, de mindössze a tervezett költségvetés negyedét költötték el. 

A program költségvetésének egy jelentős része külföldi gyártókhoz, hadiipari beszállítókhoz kerül. Elsősorban az USA-ba, ahonnét F-35-ös repülőket, katonai helikoptereket és légvédelmi rendszereket vásárolnak. A program költségvetésének másik jelentős része a hazai védelmi ipari beszállítókhoz és digitalizációs fejlesztésekre kerül felhasználásra. Mivel a fejlesztés és a modernizáció a cél, a forrásfelhasználás elmaradása inkább kérdéseket vet fel, mintsem megnyugtató lenne. 

A programot kiértékelők több korlátra is rávilágítanak. Elsősorban a német védelmi ipari kapacitás gyengeségeire, ugyanis a német hadiipari vállalatok nem képesek ilyen gyorsan ekkora többlet output gyártására. Mindez nem magyarázza a külföldi megrendelésekben való csúszásokat. Ennek kapcsán az adminisztratív (döntéshozatali) hatékonyságot emelik ki többen.

Kiragadott példa, hogy hét évbe telt, amíg döntés született a haderő puskabeszerzése kapcsán a konkrét típusról. Mindez azt jelzi, hogy a német fiskális kapacitások köszönik, jól vannak, de bármely érdemi fejlesztési, modernizációs és védelmi ipari program végrehajtásához a kapacitási és döntéshozatali folyamatok is fejlesztésre szorulnak. 

Több szempontból fontos ez a jelenség. Egyrészt a Zeitenwende 100 milliárdos programjához képest Friedrich Merz kancellár egy 900 milliárd eurós infrastrukturális (500 milliárd euró) és védelmi (400 milliárd euró) programot hirdetett 2025-ben, ami mentén az adósságfékszabályokat is felfüggesztették. Ezzel összhangban a 2026-ban a várt német új (nettó) adósságkibocsátás a GDP 3,5-4 százaléka lehet, ami sokakban félelmet kelt a korábbi költségvetési szigorra vonatkozó reflexek miatt. 

Felmerül az első kérdés, hogy ha a 100 milliárd euró hatékony felhasználása akadályokba ütközik, miként sikerülhet egy sokszor nagyobb költségvetésű programot megvalósítani. Másrészt, ha Németország a 100 milliárd eurós programját nem tudja hatékonyan kezelni, az Európai Unió gyengébb ipari (hadiipari) hátterű, rosszabb adóssághelyzetű országai hogyan tudnak majd hatékony védelmi ipari fejlesztéséket és a NATO felé tett védelmi vállalásokat kivitelezni? Végül, ha a vállalásalapú költekezés lesz a cél, lehetnek-e adósságfenntarthatósági következményei a programoknak Európa-szerte?

A kérdések megválaszolása ma nem lehetséges. Ugyanakkor pár konklúzió felé tendálhatunk. 

1. Egyrészt felmerülhet, hogy a realitások mentén lassabban haladnak a programok, de önmagában a fejlesztések elindítása a kapacitások újra kiépítését és bővítését célozzák. A hadiipar mindig is más iparágak technológiai megújulását eredményezte, így a német és az európai ipar számára is kiemelten fontos lehet a globális versenyben a programok megvalósítása és a külföldi partnerektől való függőség csökkentése. Ez kiemelten fontos a kérdés gazdasági aspektusában, mert a kutatási eredmények akkor érvényesülnek, ha a technológiai újítások helyben is születnek. 
2. Gazdasági értelemben talán ennél is fontosabb, hogy ha egy kontinens, amely gratulál magának a merész hitelfelvételi tervekhez, de nem biztosítja az infrastruktúrát, a kutatási erőforrásokat, az egyidejűleg eladósodott és felkészületlen lesz. Fontos tehát a német példa alapján, hogy Európa-szerte a minőségi szempontok érvényesüljenek a mennyiségi szempontok felett, így a hatékony és véghezvihető célok mentén történjen a költekezés. Ez garantálhatja, hogy a nagy európai védelmi és modernizációs programok mentén az adósságnövekedés a megújulás eszköze, és nem a pénzügyi zavarok emlékműve lesz.