Nyugdíjasok, szurkoljatok!

Immáron két hete várom, mikor következik be, de tegnap viszszafordíthatatlanul eldurvult a kampány. A nyugdíjasok "hivatalosan" is fontosak lettek a választási küzdelemben. Azt már négy éve is megtapasztalhattuk, hogy az inaktív réteget leginkább a választások közeledtével szereti a politikus. Sajnálatos, de ki kell mondani, ciklus közepén nincs érdek, ami mellettük szólna, inkább a pénzt viszik. Nem is keveset, hiszen az államháztartás minden ötödik forintját nyugdíjként osztja vissza az állam, tavaly éppen 1150 milliárdot.

Az idei nyugdíjkoncepciók ugyanakkor messze a legkidolgozottabbak a négyévenkénti termésből. Mindenesetre érdekes, miért csupán négy héttel a választások előtt nyitnak frontot a szavazatszerzés szempontjából legnagyobb megszólítható csoportnál a pártok. Leginkább arra a magyarázatra hajlok, hogy a megalapozottabb program nagyobb kockázatot is jelent. A viszonylagos késés oka ezért az a felismerés, hogy korán el lehetett volna úszni a majdani költségvetésekkel a választási egymásra ígérgetések spiráljában.

Az sem mellékes, hogy ez alkalommal volt ideje kiismerni egymás taktikáját a riválisoknak. Az egészségüggyel kezdődött (600 milliárd forint négy évre), megütköztek lakástámogatásilag (évi 50-60 milliárd) és a főpróba is megvolt, adózási kérdésekben. Nincs más hátra, a legnagyobb tétel következik.

Mert szép dolog ugyan az oktatásnak vagy a mezőgazdaságnak Kánaánt ígérni, a választásokat mégiscsak a nyugdíjasok dönthetik el. Nem egyébről van szó, mint arról, hogy a nyugdíjasok társadalmához tartozik immáron minden harmadik szavazó, összesen 2,4 millió honfitársunk. Tisztelt olvasó! Minden, amit kampány címszóval eddig tapasztalhatott, csak leányregény ahhoz képest, ami történik még. Következnek a nyugdíjígéretek.

Oláh Gábor