A mostani, 25-26 dolláros olajárakkal a világ nagy exportőrei hosszabb távon is kiegyeznének. Az importőrök viszont aggódnak: az év eleje óta másfélszeresére drágult energiahordozó gátjává válhat gazdaságaik további erősödésének. Werner Müller német gazdasági miniszter egyenesen a 30 dolláros olaj gazdaságbénító hatásaitól óv, az OECD pedig emlékeztet: az olaj további 10 dolláros drágulása fél százalékpontos GDP-csökkenést okoz a fejlett gazdaságokban.

A német Lufthansa Cargo április derekától árat emel az üzemanyag drágulása miatt, a kisebb légitársaságok tehetetlenül nyögik a drága kerozint, a nagyobbak még manőverezgetnek a határidős beszerzésekkel.

Kérdés, meddig él, s merre mozdul el a mostani olajár. A jegyzéseket közvetlenül feljebb kényszerítő iraki felszólítás (mely szerint az arab világnak az olajat fegyverként kell használnia) hamvába holt ötletnek mutatkozott a megszólítottak gyors elhatárolódása és amiatt, hogy Irak az ötletre nyitott Iránnal együtt sem képes megrengetni az olajpiacot. Az elemzők gyorslistákat állítottak össze az elmúlt évtizedek közel-keleti konfliktusainak olajárhatásairól. Arra jutottak, hogy a hetvenes évek olajembargóján edződött világgazdaságot nem érné teljesen készületlenül egy ilyen lépés. Egyébként négymilliárd hordónyi készlet van raktáron világszerte, éppen elég egy kisebb embargó átvészelésére.

Az árat felfelé kényszeríti az OPEC eredményes kínálatszűkítése is. A kartell fáradozása annak ellenére eredményes, hogy a kicsit olcsóbb olajjal is elgazdálkodó orosz olajcégek márciusban elfelejtették visszafogni kivitelüket.

Az áregyensúly keresleti oldalán meghatározó az önmagában is erősen olajárfüggő amerikai gazdaság fejlődése. Ám közeledik a határ, ahol az olaj már nem segíti, hanem visszafogja a fejlődést. Werner Müller már figyelmeztetett.

B. Horváth Lilla