Savanyú tej

Több mint kétéves felszámolási eljárás után, május 8-án a Détej Kft. vezette konzorcium megszerezte a MiZo Rt.-t. Örülhet mindenki: a munkahelyek megmaradnak, a bankok teljes kifizetése után a hitelező kistermelők is 50 százalék körüli kielégítésre számíthatnak, s a felszámoló Vectigalis Rt. egy csődbe ment cég talpra állításával méltán szerzett hírnevet magának. Az új tulajdonos nem fizetett irreális árat, ráadásul a versenyhivatalnak sem fáj a feje a piac további koncentrációja miatt.

Csakhogy fura köd lengi körül az üzletet. Bár a vevők neve és a vételár titkos, minden érdekelt tudja, hogy hét, tejtermeléssel is foglalkozó, nemrégiben privatizált gazdasághoz került a magyar tejipar negyedik legnagyobb vállalata. Úgy hírlik, három részre darabolják a 10 milliárdos kötelezettségállományt felhalmozó társaságot, szétválasztva a pécsi, kecskeméti és csornai érdekeltségeket. Vagyis csupán a licitre fogtak össze, azután megy, ki merre lát.

Sajátos vonulata az ügynek a finanszírozás. Az MFB 11,75 milliárdos garanciát adott a konzorciumnak, ami alapján a vásárlásra épp az OTP Bank adott pénzt, amely - a CIB-bel közösen - 1999 végén felmondta a MiZo hiteleit, csődbe, majd felszámolásba taszítva azt.

A jövő sokakban kétségeket ébreszt. Hogyan fogja felvenni a versenyt tőkében, szaktudásban, alkupozícióban a tejfeldolgozással ez idáig nem foglalkozó, nyakig eladósodott "hét törpe" olyan óriásokkal, mint a Parmalat, a Bongrain vagy a Nutricia? Miből törlesztik majd hiteleiket, ha a negatív saját tőkéjű MiZo mai, félmilliárdos nyeresége még a kamatokra sem lesz elég? Milyen jövő elé néz egy felharmadolt társaság olyan piacon, ahol évek óta a kicsik bekebelezése folyik?

Most akkor ki is járt jól?