Alakul az új doktrína

"A legjobb védekezés a támadás" - ezt az aforisztikus felfogást ajánlotta társai figyelmébe Donald Rumsfeld a NATO védelmi minisztereinek múlt heti tanácskozásán, amelynek feladata az volt, hogy a szövetséget felkészítse a novemberben esedékes prágai csúcsra: új tagok meghívására, a stratégiai doktrína kiegészítésére. Utóbbi témakörhöz való hozzájárulásként értékelhető Rumsfeld állásfoglalása, aki nem kevesebbet javasolt, mint hogy a terrorizmus elleni harc keretében a szövetség mérjen megelőző csapásokat olyan államokra, amelyek azzal gyanúsíthatók, hogy tömegpusztító (vegyi, biológiai, nukleáris) fegyverekkel rendelkeznek, illetve ilyeneket játszanak át terroristák kezére. Ezzel egyrészt globálissá, másrészt támadó jellegűvé alakítaná át azt a szövetséget, amely 1949-ben arra alakult, hogy tagjait azok földrajzi határai között megvédje az ellenséges támadásoktól, illetve a potenciális ellenfelet elrettentse a támadó szándéktól. Igaz, a jugoszláviai csapássorozat már elhajlást jelentett ettől a doktrínától, de az még magyarázható volt.

Most azonban példaként Rumsfeld az USA afganisztáni hadjáratát ajánlotta, amely szeptember 11. felől nézve éppen nem megelőző csapás volt, arra meg végképp nincsen semmiféle bizonyíték, hogy a tálibok bármiféle tömegpusztító fegyverrel rendelkeztek volna, de vendégeikről, az Al-Kaida terroristáiról sem állítható ez. Az amerikai védelmi miniszter szerint "arra kell kalibrálni a védelem fogalmát", hogy egy terrorista bárhol, bármikor, bármilyen eszközzel támadhat, és fizikailag képtelenség mindenütt, mindig és minden eszközzel védekezni ellene; az egyetlen védekezés abban áll, hogy felkutatjuk ezeket a lehetséges globális hálózatokat, és elbánunk velük. "Akkor ez most védekezés, vagy támadás? Én erre védekezésként gondolok" - nyugtatta meg hallgatóságát, hozzátéve, hogy az ilyen fellépés előfeltételeként nem lehet kizáró erejű bizonyítékokat követelni (ami szintén eltérés a korábbi normától). (SzH)