Urkuti György: Ostor és mézesmadzag

Alapvetően ismét az ostort suhogtatta meg az Európai Bizottság a tagjelöltek felé tegnap közzétett jelentésével, amelyben a belépni szándékozók intézményi felkészülését tette elemzés tárgyává. Mert hiába állapítja meg a kétezer oldalnyi (voltaképpen már az októberi országjelentések számára összegyűjtött) információ lényegét 26 oldalra tömörítő jelentés, hogy legtöbb vállalásukat teljesítették a jelöltek, a hangsúly az értékelők szemében óhatatlanul azokra a területekre kerül, ahol még sok a tennivaló. Részben azért, mert egyfajta "utolsó figyelmeztetésnek" lehet ezt a dokumentumot tekinteni az első körbe kerülők körére javaslatot tevő országjelentések véglegesítése előtt - részben pedig, mert a jelentés elkészítését előíró tavalyi laekeni csúcs elnökségi következtetései is olyan kontextusban adták ki ezt a munkát a bizottságnak, amely szerint "a jelölteknek energikusan folytatniuk kell erőfeszítéseiket".

A csatlakozási tárgyalások véghajrájához közeledve azonban vélhetően egyre gyakoribb lesz a mézesmadzag elhúzása is az unió kapujában türelmetlenül topogó jelöltek előtt. A tegnapi jelentésben is található ilyen, ha az ostorsuhogtatáshoz képest talán kevésbé feltűnően is: Brüsszel elismerte, hogy az új tagok megfelelése az uniós joganyag átvételére akár jobb is lehet a mai tagok átlagánál.

A mézesmadzag és az ostor helyes arányának meghatározása persze kezdettől fogva a bővítési folyamatot irányító brüsszeli és tagállami vezetők legfontosabb politikai döntéseihez tartozott. Az unió mindig is patikamérlegen igyekezett kiporciózni, hogy egy-egy adott helyzetben mennyi bátorításra és mennyi feddésre van szükségük a jelölteknek - nem utolsósorban a tagállamokban a bővítéssel kapcsolatban éppen uralkodó politikai széljárás függvényében is, de főként és elsősorban annak érdekében, hogy a jelöltek a maximális teljesítményt nyújtsák.

Az EU-szabályok átvétele ugyanis a legtöbb esetben nem szükségszerű áldozat a csatlakozással megnyíló lehetőségek oltárán, hanem a jelöltek gazdaságának és jogrendszerének általuk is kívánatos irányúnak tartott fejlődését szolgálja. Az ostor és a mézesmadzag egyaránt csak akkor érheti el a kívánatos hatást, ha ezt a jelöltek nem tévesztik szem elől.