Ki mit ért

Alighanem jelmagyarázatot is szívesen mellékelt volna a Magyar Nemzeti Bank a tegnapi kamatemelési döntéséhez, hogy megvédje magát a kritikáktól. A jegybank vezetői a jelenlegi helyzetben ugyanis teljes joggal tarthatnak attól, hogy a monetáris szűkítést sokan egyből politikai szemüvegen keresztül kezdik majd vizsgálni. Ebben nincs sok meglepő, már a legnagyobb londoni befektetési bankoknál is kész tényként kezelik, hogy Magyarország csatlakozott azon kelet-európai államokhoz, ahol a kormány és a jegybank napi programjának jelentős részét teszi ki a másik bírálata.

A két fél közötti konfliktus egyébként a levegőben lóg a világ összes országában, ahol egyáltalán megtalálhatók a szükséges hozzávalók, úgymint kormány és jegybank. Utóbbinak ugyanis általában a nemzeti fizetőeszköz értékállóságának megőrzése - így az infláció elleni harc - a feladata, míg előbbi leginkább a választásokat akarja megnyerni. Voksokat - főleg kis hazánkban - leginkább a költségvetés kiadási oldalának aktív nyüstölésével lehet szerezni, ehhez pedig nem árt némi GDP-növekedés, s az sem túl nagy baj, ha az infláció kissé nagyobb a vártnál. Vagyis az infláció leszorítása érdekében túl sokat ugráló jegybank - mely egy kamatemeléssel még a GDP-növekedést is hátráltathatja - biztos nem lesz felterjesztve köztársasági nagykeresztre.

A jegybank ugyanakkor abban a kényelmes helyzetben van, hogy nem kell különösebben tekintettel lennie az igen tisztelt szavazópolgárokra, s már akkor tehet megszorító lépéseket, amikor épeszű kormány még nem tenne - például önkormányzati választások előtt. Márpedig ilyen lépésekre Magyarországon szükség van és lesz, főként a múlt héten zsákszámra megjelenő pocsék makroadat fényében. Nem véletlen, hogy az állampapírpiacon szinte mindenki kamatemelést jósolt a nyárra. Sőt, sokan úgy vélik, a monetáris szűkítésnek még most sincs vége.

Kétségtelen, ha az egyik oldalon a Bokros-csomagot kizárólag népnyúzó akciónak minősítik, akkor a másik

oldalon is már nyugodtan lehet szövögetni holmi Járai-csomagról szóló mendemondákat. Vélhetően az ilyen népmesei elemek kiszűrését segíthetné a jegybank jelmagyarázata. Mert úgy látszik, jó páran rá lennének szorulva.

Oszlay Péter