Fokozódó verseny az árampiacon

A gazdasági tárca energiaügyekért felelős helyettes államtitkára szerint a múlt pénteken - másik három árampiaci rendelettel együtt - elfogadott, úgynevezett feljogosítási rendeletben azért nem tették lehetővé első lépésben a fogyasztási helyek összevonását, nehogy túl nagy piaci kereslet támadjon. Vagyis az egyensúlyt kívánták megőrizni azzal, hogy például a MÁV Rt. január 1-jétől még nem választhatja meg szabadon, kitől vásárolja az áramot, hiába fogyaszt a vasút összességében évente lényegesen többet, mint hat gigawattóra.

A verseny egyébként nem a keresleti oldalon fog eldőlni. A kereslet visszafogása vagy szabadon engedése piaci szakértők szerint nem meghatározó, a verseny ugyanis nyilván a kínálati oldalon dől majd el. Hiába szeretnének ugyanis a feljogosított nagyfogyasztók mondjuk január 2-ától máris szabadon válogatni a hazai erőművek között, nemigen van szabad kapacitás, amelyre szerződhetnének. A villamosenergia-termelés zömét az MVM Rt. hosszú távú szerződésekkel lekötötte. Igaz ugyan, hogy a tervek szerint a villamos műveknek a közüzemi piacon feleslegessé váló kapacitásokat nyilvános árverésre kell bocsátania, azt azonban egyelőre nem tudni még, hogy milyen nagyságrendről van szó. A valódi verseny szempontjából kulcsfontosságú még az import. Az energiahivatal szakértői szerint az a tény, hogy a környező országokban számottevő, olcsó erőművi kapacitás található, s ráadásul Magyarországnak jó nemzetközi hálózati összeköttetései vannak, garancia arra, hogy a jogi piacnyitást követően viszonylag rövid idő alatt elkezdődjön a valódi verseny a magyar árampiacon. Varró László, a hivatal vezető közgazdásza egy nyilatkozatában úgy vélte, az importnak sokkal inkább lehetnek politikai és diplomáciai, mint technikai akadályai.

Az Ipari Energiafogyasztók

Fóruma és az Accenture úgy egy évvel ezelőtt készült közös felmérése egyébként azt mutatta, hogy a nagyfogyasztók a piacnyitást követően csak óvatosan hagyták el

a közüzemi piacot. Számukra ugyanis - legalábbis a megkérdezettek így nyilatkoztak - a legfontosabb az ellátásbiztonság, s csak ezt követi az ár. Az tehát bizonyos, hogy lesz egy átmeneti időszak, viszont amint a valóságos és

biztonságos verseny körvonalazódik majd, várhatóan robbanásszerűen nyílik meg a piac. A feljogosítással nem rendelkező nagyfogyasztók is meg fogják követelni, hogy élhessenek a versenypiaci előnyökkel.

A kereskedők és szolgáltatók számára ez azt jelenti, hogy lesz idejük felkészülni a valódi versenyre. Azt azonban jó néven vették volna, ha a most elfogadott árampiaci rendeletek kevésbé bürokratikus rendszert teremtenek. A közüzemi szolgáltatói engedélykérelemhez például számos más dokumentum mellett be kell, legalábbis be kellene nyújtaniuk, hogy mondjuk öt év múlva mekkora alkalmazotti létszámot terveznek, illetve kívánnak foglalkoztatni. Bizonyos esetekben pedig megkötött szerződéseket kellene csatolniuk az adott tevékenységre vonatkozóan.

Ráadásul miközben számos ilyen adminisztrációs előírás már megszületett, néhány fontos kérdést még mindig nem sikerült pontosítani, véglegesíteni. Így például nem ismertek egyelőre a hálózati tarifák, a rendszerirányítási díj, illetve a befagyott költségek kilowattóránkénti megosztása. Ezek pedig majdnem olyan fontosak, mint maga a piaci kínálat, hiszen a fenti díjak akár az import árelőnyét is felemészthetik, megfojtva ezzel a versenyt.

Akárhogyan is, a piaci szereplők elégedetten veszik tudomásul, hogy legalább az első négy rendelet megszületett a húsz-egynéhányból, amelyek az árampiaci verseny pontos szabályozásához szükségesek. Szakértők szerint nyilvánvaló, hogy miközben a száz esztendeje még több évtizedre érvényes szabályokat lehetett hozni, addig ma már szinte évente kell a gazdasági szabályozókat korrigálni. Angliában is hosszas előkészítés előzte meg a piacnyitást, mégis már legalább háromszor módosították az eredeti szabályokat. Az tehát teljesen nyilvánvaló a piaci szereplők szerint, hogy a szeptember 1-jén életbe lépő szabályokat esetleg már jövőre hozzá kell majd igazítani a gyakorlathoz.