"Kizöldülhet" az üzleti élet

Efféle hír nemrég még csak a sci-fi irodalomban bukkanhatott volna fel, ám a Világszintű Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) elnevezésű szervezet most pontosan ehhez a deklarációhoz adta nevét a johannesburgi Föld-csúcsértekezleten.

Mindkét fél - akiknek viszonya korábban egyáltalán nem volt barátinak nevezhető - történelmi jelentőségűnek ítéli a közös fellépést. Emlékezetes, hogy a tíz évvel ezelőtt megrendezett első klímacsúcson, Rio de Janeiróban a Greenpeace még azzal vádolta a WBCSD-t, hogy álszent retorika mögé rejti tagvállalatainak súlyosan környezetromboló tevékenységét.

A meglepetések sora ezzel nem ért véget. A világ hírügynökségei sorra számolnak be olyan kezdeményezésekről, amelyeket a csúcson minden korábbinál nagyobb számban részt vevő vállalatvezetők, kamarák és ad hoc üzleti csoportosulások tesznek a fenntartható fejlődés ügyének támogatására. Az Üzleti Akció a Fenntartható Fejlődésért (BASD) a világ legszegényebb ötven országába irányuló beruházások fokozását ígéri, egyúttal felszólítva a fejlett ipari országokat: nyissák meg piacaikat a fejlődők árui előtt, és építsék le azokat a szubvencióikat, amelyekkel lehetetlenné teszik a szabad versenyt. A kezdeményezések között afrikai energiafejlesztési programok ugyanúgy szerepelnek, mint internetalapú mezőgazdasági tanácsadó rendszerek kialakítása vagy az Unilever és a WWF közös akciójaként a fenntartható halászati módszerek elterjesztése.

Mindezek fényében nem túlzás fordulópontnak nevezni a dél-afrikai fővárosban zajló értekezletet az üzleti világ és a civil szervezetek kapcsolataiban. Az egykori ellenségekből ha nem is barátok, de legalábbis partnerek lesznek. A civilek persze nem üdvözlik egyöntetű lelkesedéssel a cégek láthatóan megnövekedett aktivitását: a Föld Barátai (Friends of the Earth) például továbbra is azzal vádolja a multikat, hogy csak környezetvédelmi és társadalmi felelősségük reklámozására hajlandók valóban nagy pénzeket áldozni, a tényleges munkára már alig juttatnak pénzt.

Nem kell különösebben harcos antiglobalistának és környezetvédőnek lenni ahhoz, hogy felismerjük a háttérben meghúzódó pr-szempontokat: a vállalatok imázsának igen jót tehet a "zöldítés", a minél szélesebb, lehetőleg globális léptékű környezeti és társadalmi felelősségvállalás. Látható az is, hogy az igazán húsba vágó kérdésekben továbbra is homlokegyenest eltér a vállalatok és a civilek véleménye. Elég arra utalni, hogy utóbbiak kötelező nemzetközi szabályrendszer kidolgozását várják a johannesburgi értekezleten részt vevő kormányoktól a fenntartható fejlődés előmozdítására, ám a cégek erről hallani sem akarnak - ők a nemzeti szabályozásokon túlmenően csak önkéntes kötelezettségvállalásokat látnak elfogadhatónak.

Mindazonáltal aligha hagyható figyelmen kívül, hogy a "zöldítés" komoly üzleti-innovációs potenciált is kínál az "idők szavára" fogékony cégeknek. Különösen igaz ez egyébként az európai uniós csatlakozás előtt áló Magyarországra, hiszen a jogharmonizáció és a gazdasági fejlődés rendkívüli lehetőségeket nyit meg a környezeti ipar előtt. Márpedig ha ez így van, akkor nem ellenállni kell, hanem irányt szabni a folyamatoknak - és hasznot húzni azokból. Aminek Johannesburgban tanúi vagyunk, az nem más, mint ennek a felismerésnek a félreérthetetlen deklarálása.